Jean Delannoyért szól a harang

Az 1908. január 12-én született francia rendező 1927-ban a Miss Helyett című produkció egyik szereplőjeként került kapcsolatban a filmmel, bölcsészetet tanult, majd vágóként és rendezőasszisztensként kezdett el dolgozni. Kezdetben rövidfilmeket, majd '37-től nagyjátékfilmeket forgatott. A második világháború után az egyik legjelentősebb folytatója volt az úgynevezett "minőségi hagyománynak", azaz a harmincas évek akadémizmusának, amelyet hevesen támadtak utóbb a szerzői film új hullámos hívei.

 

Jean Delannoy a Trisztán és Izolda legendája alapján, Jean Cocteau forgatókönyvéből Jean Marais és Madeleigne Sologne főszereplésével forgatott Örök visszatérés című filmjével vált ismertté 1943-ban. Három évvel később az André Gide műve alapján készült Symphonie pastorale (Az elvesztett boldogság) című moziját a legelső cannes-i fesztivál nagydíjával jutalmazták, habár mai szemmel nézve kissé mesterkéltnek tűnik e alkotás.

 

A Sartre forgatókönyvéből forgatott A játék véget ér című munkáját alaposan lehúzta a kritika, de a Párizsi Notre-Dame sem a rendezés erényei, s nem is a Vicor Hugo-i költészet átmentésére tett kísérlet, hanem inkább a színészei (Anthony Quinn és Gina Lolobrigida) miatt kerül még mostanság is műsorra.

 

A hosszú életű és igen termékeny Delannoy későbbi munkái közt nem érdektelen Simenon-sorozata, amelyben Jean Gabin játszotta Maigret felügyelőt. Pályája végét vallási ihletésű alkotások - mint a Bernadette (1988), a Bernadette passiója (1989) és a Názáreti Mária (1995) - fémjelezték.