Mint ismeretes, legalábbis az első Buena Vista Social Club által kiváltott hisztéria óta, Wim Wenders és Ry Cooder 20 éve ismerik egymást. Cooder olyan filmeknek komponálta a zenéjét, mint a Párizs, Texas, vagy Az erőszak vége. Ez utóbbi közös munkájuk során Cooder gyakran lelkendezett kubai útjáról, ahol néhány öreg, feledésbe merült kubai muzsikussal készített felvételeket. A lemez "Buena Vista Social Club" címen jelent meg és világszerte több millió példányban kelt el, majd Grammy-díjat is kapott. Ry Cooder 1998 elején ismét Kubába utazott, hogy szólólemezt készítsen Ibrahim Ferrerrel, aki egyike volt Buena Vista Social Club zenészeinek. Erre az útjára elkísérte egy kis forgatóstábbal Wim Wenders, aki megörökítette munkájukat a stúdióban, valamint mindennapi életüket Havannában.
A filmezés Amszterdamban folytatódott, ahol a zenészek két koncertet adtak, majd nyáron New York-ban végződött, a legendás Carneige Hall-beli diadalmas fellépésükkel. Valahogy így foglalható össze röviden a Buena Vista Social Club első fejezete. Azóta a zenészek többségével a magyar közönség is többször találkozhatott, többek között a Sziget Fesztivál Világzenei Nagyszínpadán is.
Hét év elteltével Wenders ismét visszatért Kubába, hogy kamerájával szemügyre vegye mi történt azóta, hogy ott járt. Sajnos az egykori együttesből már alig él valaki (múlthét csütörtökön Pio Leyva távozott az élők sorából, így három éven belül ő a negyedik "klubtag", aki örökre befejezte a koncertezést), így a német direktor azokra a muzsikusokra kívánt fókuszálni, akik a nagy öregek szellemei és természetesen zenei örökségét továbbvitték. Erre utal a film címe is, a The Sons of Buena Vista, amely egyrészt a fiatalabb muzsikusokra vonatkozik, másrészt a Buena Vista által játszott műfajra, a son-ra.
Az új generáció legtehetségesebb tagjait egyébként pont az előbb említett Pío Levya mutatja majd be a nézőknek. A film amerikai premierje nyárra várható.
