A varázslótanonc cselekménye szerint Balthazar Blake varázslómester (Cage) napjaink Manhattanjében él, és arra kényszerül, hogy megvédje a várost főellenségétől, egy gonosz mágustól (Molina). Mivel rendkívül félelmetes erők dolgoznak ellene, Blake képtelen egyedül teljesíteni a küldetést, ezért kiválaszt egy látszólag teljesen átlagos srácot (Baruchel), és a tanoncává avatja...
A filmet Jerry Bruckheimer produceri felügyelete alatt Jon Turteltaub (A nemzet aranya 1-2.) rendezte meg, ám az előzmények sokkal korábbra vezethetők vissza. Minden 1797-ben kezdődött: ekkor vetette papírra Johann Wolfgang Goethe Der Zauberlehrling című, mindössze 14 versszakból álló költeményét. A történetet maga a tanonc narrálja végig, aki azt meséli el, miként próbált mestere távollétében ő maga kezeket varázsolni egy seprűnyélre, hogy az megfoghassa azt a két vödröt, mellyel egyébként neki kellett volna telemernie egy nagy kádat. A varázslat persze túl jól sikerül, s így a seprű nemsokára árvizet okoz.
Körülbelül 100 évvel később Goethe verse megihlette Paul Dukas francia zeneszerzőt, aki egy rövid szimfóniát (L'apprenti sorcier) kanyarított a varázslótanonc kálváriájához. Ezután megint eltelt négy évtized, mígnem egy másik mester kezébe került az anyag. Ő volt Walt Disney, akit annyira elbűvölt a sztori és Dukas zenéje, hogy meg is tette azt akkor készülő, Fantázia című 125 perces szkeccsanimációja főtételévé. Disneyék klasszikus zenékre animált, 1940 novemberében bemutatott alkotásában a tanoncot maga Miki egér alakította.
67 évvel később, 2007-ben a Walt Disney Pictures bejelentette, hogyélőszereplős film készül A varázslótanoncból. Goethe egykori mágikus története így az irodalom, a zene és az animáció után ezúttal nagyjátékfilmes köntösbe bújik.
