Az 1970-ben készített Vakonddal, majd a három évvel későbbi Szent Heggyel, illetve az 1989-es Szent vérrel világhírűvé vált Alejandro Jodorowsky már igen régóta tervezgeti, hogy elkészíti a Vakond folytatását (az első hírek még 1995-ből származnak), de mostanra végre realizálódni is látszik a dolog.
A 36 évvel ezelőtt készült, mára filmtörténeti mérföldkővé avanzsálódott, Vakond egy pisztolyhős megtévesztően egyszerű(nek látszó) sztorija, aki harcba száll a vidék leghíresebb fegyverforgatóival, hogy azután a rendező ebből fejtse ki a megvilágosodásra váró ember allegóriáját.
A Vakond gőgös és önző emberként indul, aki mohón vágyik a hatalomra és dicsőségre, de amikor célját elérte, kiüresedik, kiég. Amikor rádöbben küldetésének haszontalanságára, lemond világi ambícióiról, nem vonzza már egójának kielégítése. Mielőtt visszatérne a sivatagból, szimbolikus halált szenved és megtisztult, üres edényként tűnik fel újra, aki a világ szenvedéseit hordozza a vállán, miközben egy csomó bénát és torz, infantilis bolondot próbál megmenteni. Amikor szembesül azzal, hogy a világ ugyanolyan kegyetlen és nemtörődöm, mint amilyen volt, és hogy elhagyott fia is bosszúra szomjazik, nem marad más választása, mint az utolsó áldozathozatal: önmagát ajánlja fel, ami a Háború és Pusztítás ellen tiltakozásul önmagát felgyújtó szerzetes cselekedetét juttatja eszünkbe ? olvasható a moziról a relax.solid.hu oldalon.
Feltehetően a mű folytatása, az Abelcain is követi majd azt az irányvonalat, amit Jodorowsky korábbi alkotásai oly tökéletesen megalapoztak. Spagettiwesternbe öltözött, Bunuel filmjeire emlékeztető mozijai minden esetben a hallucinatív érzés fontosságát hangsúlyozzák. A korábban The Sons of El Topo munkacímen futó projekt a Vakond fiait, Káin-t és Ábelt állítja középpontba, akiket még csecsemőkorukban szétválasztott a párbajhős, elkerülendő annak a jóslatnak a beteljesülését, hogy Káin megöli majd Ábelt. A történet egy nukleáris apokalipszis után játszódik, egy olyan tájon, ahol nincs más, csak homok és romok. Minden élettelen, kivéve egy kicsiny szigetet, ahol a Vakond sírja található, amit azonban rosszarcú banditák meg akarnak becsteleníteni. A szigetre viszont nem olyan könnyű bejutni. A martalócok többszöri csúfos kísérlet után kiássák a Vakond feleségének a holtestét, azt gondolva, hogy ez majd megnyitja az utat "Paradicsomba". Káin és Ábel nem hagyhatják annyiban a dolgot. Dacolva apjuk végzetes jóslatával (a sorssal) megpróbálják legyőzni az ellenséget?
Ha a hírek igazak Káin szerepében Marilyn Manson-t láthatjuk viszont a vásznon. A 15 millió dollárból készülő alkotás várhatóan 2007-ben kerülhet a mozikba. Ezt követheti szintén egy régóta tervbe vett munka, a Tryptych című gengszter mozi, amely Jodorowsky szerint az idősebb közönségnek szólna.
Alexandro Jodorowsky 1929. február 7-én, orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként született a chilei Iquique-ben. Egyetemi tanulmányait 1942-ben kezdte meg Santiagóban, ahol cirkuszi bohócként és bábjátékosként indult művészi pályafutása, majd pedig 1955-től Párizsban élt, ahol Marcel Marceau-nál tanult pantomimezést, s akivel később együtt léptek fel világszerte. Együtt dolgozott Maurice Chevalier-vel és 1957-ben elkészítette első filmjét Thomas Mann novellájából, Les t?tes interverties (Az felcserélt fejek) címmel, amelynek a kópiája később elveszett. Párizsban került kapcsolatba a szürrealista Roland Toporral és Fernando Arraballal, akikkel együtt hozta létre 1962-ben a Panic Movementet (nevüket Pán mitikus istenről kölcsönözték)- írja a rendező zseniről Sőrés Zsolt
Első filmjét Arrabal színműve alapján 1967-ben forgatta Fando y Lis (Fando és Lis) címmel, amelyet 1968-ban az Acapulcói Filmfesztiválon mutattak be. Filmje vetítése közben lincshangulat lett urrá a nézőkön, Jodorowskyt egy kocsi hátsó ülése alatt elbújtatva kellet kimenekíteni a fesztiválról. A film kópiája harminc évre eltűnt, csak erősen csonkított változatban létezett, s csupán néhány éve hozzáférhető megint az érdeklődők számára a teljes változat. Következő munkája ?a transzendens spagetti western? El Topo (A vakond, 1970) volt, amely azóta (a rendező többi munkájával együtt) kultuszfilmmé vált, Jodorowskyt pedig a huszadik század filmművészetének egyik legnagyobb alakjává tette.
Második filmje óriási hatással volt a korabeli underground művészet és a popkultúra híres alkotóira, Andy Warholra, Yoko Onóra, Dennis Hopperre, John Lennonra és másokra. Lennon győzte meg a Beatles és a Rolling Stones akkori producerét, Allen Kleint, hogy következő filmjét finanszírozza, amelyet 1973-ban, The Holy Mounatin (A szent hegy) címmel készített el. (A The Holy Mountain forgatása előtt a stáb néhány tagjával kommunaszerűen együtt éltek, bolondgombát ettek, hallucinogén drogokat fogyasztottak, hogy mind mélyebbre jussanak a tudattalanban, megismerjék az én határait.)
1975-ben Jodorowsky visszatért Franciaországba, ahol belekezdett monumentális filmtervének megvalósításába, a Frank Herbert regényfolyamát mozgóképpé álmodó Dune (Dűne) megvalósításába. (Ezzel a címmel végül David Lynch rendezett filmet 1984-ben.) A főszerepekre Salvador Dalit, Orson Wellest, Gloria Gaynort és Mick Jaggert kérte fel, a díszlettervezők között az általa a filmvilág számára felfedezett képzőművész Gigert (aki később az Alien-horrorokkal lett világhírű) és a rajzoló Moebiust találjuk, a filmzenét a Pink Floyd, Karlheinz Stockhausen és a Magma írta volna meg. Jodorowsky a filmet tizenegy-tizenkét órásra tervezte, és ez volt az utolsó lökés, hogy a producerek elálltak tervének megvalósításától ? írja Sőrés tökéletes összefoglalójában a Jodorowsky-ról.
Következő filmjét, egy lány és egy elefánt pszichedelikus kapcsolatáról 1978-ban forgatta Indiában Tusk (Agyar) címmel, amely ? szintén tele elképesztő jelenetekkel: levitézlett gurukkal, párbajozó elefántokkal, festett képekkel stb. ? mind a mai napig a leghozzáférhetetlenebb munkája. 1989-es filmjét, a Santa Sangre (Szent vér) címűt viszont ismét óriási nemzetközi szakmai siker övezte. E filmjében új megvilágításba helyezte a cirkusz filmes toposzát. Legutolsó, befejezett filmje az 1990-ben Lengyelországban forgatott, az özönvíz és a Krisztus-történet allegóriája mentén szerveződő, varázslatos atmoszférájú The Rainbow Thief (A szivárványtolvaj), amelyben az öreg Omar Shariff élete talán legmegrendítőbb alakítását nyújtja.
