(MTI) - "Bármilyen szokatlan technikával is készült A sírásó, mégiscsak játékfilm, hiszen másfél óra alatt játékfilm keretek között elmond egy történetet. A különbség persze az, hogy a kamera nagyon szűk látókörűen csak egy résen át lát ki magából" - mondta Kardos Sándor.
A sírásó kiindulópontját a Rainer Maria Rilke John Mortonson temetése című művéből írt forgatókönyv jelenti, de Homérosz Odüsszeiájának és Daniel Defoe A londoni pestisének szálai is részei a történetnek. A történet egy különös sírásó és egy magányos lány kapcsolatáról szól, bepillantást engedve a múlt rejtélyeibe ugyanúgy, mint a valóság kegyetlenségébe.
A filmszemlén vasárnap mutatják be a 85 perces mozit, amelynek szereplője Anga-Kakszi István és Papp Alina, a narrátor Törőcsik Mari. Az ő szövege és a szereplők történetmesélése sokszor ugyanaz vagy hasonló; a megoldás a történet drámaiságát erősíti. A film során a filmmel együtt folyamatosan "úszó", drámai hatású zenét Peter Ogi szerezte.
Kardos Sándor felidézte, hogy sok évvel ezelőtt Németországban találkozott a célfotó-technikával, amikor Császári Gábor magyar származású német rendező készített egy kísérleti filmet, amelynek ő lett az operatőre. Egymás mellé szereltek egy Arriflex és egy célfotó kamerát, és megnézték, ugyanabban a térben mi történik a kétféle rögzítési módban. Ezt a filmet azóta sem fejezték be, de - mint mondja - a dolog megbabonázta.
Megjegyezte, hogy a szintén célfotó kamerával forgatott Résfilm megcsinálásával is az volt a célja, hogy egy majdani játékfilmet előkészítsen. (A Résfilm a 2005-ös Magyar Filmszemlén a kísérleti- és kisjátékfilmek fődíját nyerte.) Kardos Sándor kiemelte: mindig az érdekelte, hogy valamilyen technikával történetet meséljen el. "Olyasmit fedeztem fel a célfotó működésében, mint ami engem gyerekkorom óta foglalkoztat. Például kisfiúként sokszor elképzeltem, hogy ha egy olyan lény nézné az autóbuszt, aki nem a visszavert fényt látja, hanem a molekulákat, akkor annak értelmetlen lenne az egész" - tette hozzá.
A célfotó-technika használatának persze vannak hagyományai, de játékfilmet még senki sem készített vele. Azzal már mások is kísérleteztek, hogy ez a technika másként rögzíti a teret. Az operatőr-rendező kitért arra, hogy a sportban használatos célfotó kamerákat gyártó cég kiadott egy könyvet, amelyben erről részletesen lehet olvasni, de még a matematikai példatárakba is bekerült az a feladvány, hogy milyen alakú lesz a bicikli kereke célfotó kamerával felvéve.
Mint elmondta, nem tartja magát kísérletezőnek. "Inkább egyfajta elégedetlenség volt bennem. Mindig is zavart a filmkészítésben, hogy a túlzott konkrétság megöli az absztrakció lehetőségét. És mivel a film hasonlít a legjobban a valósághoz, ezért a legkönnyebb vele hazudni" - szögezte le.
A célfotó kamerát eredetileg arra tervezték és építették, hogy a sportversenyek célvonalát lássa, és ezzel egyértelműen megmutassa a beérkezési sorrendet. Általános elterjedése a sportban fél évszázaddal ezelőtt volt. A működést úgy kell elképzelni, mintha egy analóg fényképezőgépnél a film folyamatosan menne, nem állna meg az exponálás idejére, és a masina előtt az objektív középső tengelyében lenne egy 0,2 milliméteres rés.
"A mindennapi tértapasztalatot másodpercenként 25 képkocka reprodukálja számunkra. A célfotó kamera ehelyett másodpercenként végtelen sok függőleges vonalat exponál. A sebesség állítható, akárcsak a film iránya" - mondta az alkotó. A sírásót ugyanolyan géppel - egy muzeális darabbal - készítette, amilyen a hagyományos célfotó kamera.
A szokványos filmkészítési technikákhoz képest a célfotó alkalmazása hihetetlenül olcsó, egy átlagos magyar film huszadrészébe kerül. Normális esetben 30-50 ezer méter filmet használnak el egy mozihoz, ehhez képest Kardos Sándor a célfotó-technikával alig több mint 500 méter anyagból forgatta le A sírásót. A rendező-operatőr kiemelte: ezt a kevés nyersanyagot sem kell megvenni, mert a játékfilmek forgatásakor keletkezett maradékból bőven megoldható. A sírásó mintegy húszmillió forintból el tudott készülni, ami a tizede egy szerény költségvetésű magyar játékfilmnek.
"Színész is már csak akkor kell, ha a képre rá kell beszélni, hiszen a szájmozgás nem látszik, bizonyos értelemben a színészjáték sem, csak a karakter, így nem kell drága színészt fizetni. Elhanyagolható a díszlet és a ruha is; A sírásó forgatásához nem volt szükség igazi korhű reneszánsz ruhára, csak annyi kellett, hogy színeiben és formájában emlékeztessen arra" - fejtette ki.
A filmet a vetíthetőség miatt kellett digitalizálni, hiszen a vetítőgépek függőlegesen mennek, a célfotó kamerában viszont vízszintesen halad a film. Ahhoz, hogy vetíthető legyen, 90 fokkal el kellett forgatni és 25 kockánként felosztani, ehhez a filmlaborban egy külön módszert kellett kidolgozni.
A sírásó koprodukciós partnere az M&M Film volt, a gyártó az Inforg Stúdió. Kardos Sándor - akinek nevéhez operatőrként olyan filmek fűződnek, mint az Eldorádó, A Hídember, A tanítványok vagy az Egészséges erotika - a 41. Magyar Filmszemle játékfilmes versenyprogramjában szereplő filmek között operatőrként további két alkotásban dolgozott: Pacskovszky József A vágyakozás napjai, valamint Groó Diana Vespa című mozijában.
