Nem volnának költők és nem volna költészet, ha a szerelem, legyen az akár beteljesületlen, tragikus is, nem lenne kivételes ajándék. François Truffaut, aki valahol minden filmjében a szerelem rejtélyét kutatja, az 1981-ben készült Szomszéd szeretőkkel ismét igazolta, hogy nagy rendező és meghatóan érzelmes ember. Filmjének hősei hétköznapi emberek, akiket a véletlen szomszédság kerget a szerelembe. Amit átélnek, abban nagyon sok a fájdalom, a vívódás, a gyötrődés. Soha nem ugyanakkor, soha nem ugyanúgy szeretik egymást. De szeretik. És kikerülhetetlenül sodródnak végzetük felé.
A Gérard Depardieu alakította Bernard békében él családjával, mígnem a szomszédságukba beköltözik Mathilde (Fanny Ardant), akivel nyolc évvel korábban szenvedélyes szerelmi viszonyt élt át. Találkozásuk lángra lobbantja a kihunytnak vélt érzelmeket. Ez tragédiához vezet, mert sem az együttélés, sem az újbóli elválás nem látszik számukra járható útnak.
"Olyan vállalt melodrámát láthat a néző, melyben az ízlés vizsgázik kitűnően, melyben a filmi tehetség méretik meg, mely igazolja, hogy bármilyen téma, bármilyen 'műfaj' alkalmas jó mű létrehozására" - írta a francia filmművészet legjobb hazai ismerője és értője, Bikácsy Gergely 1984 augusztusában a Filmvilág hasábjain Truffaut filmjéről, melyből hamarosan remake forog Hollywoodban.
Az újrafeldolgozás mögött a kissé félresikerült The Wicker Man után a Lakeview Terrace című drámával a helyes ösvényre visszatalált Neil LaBute és a karrierjét a Los Angeles-i televíziónál könnyűzenei koncertek közvetítésével kezdő, a Ray Charles életét feldolgozó 2004-es Rayért Oscar-díjra is nevezett, Taylor Hackford áll. Előbbi a forgatókönyvért a felelős, utóbbi a rendezést vállalta. A színészekről még nincs hír.
