Ezen a tárlaton olyan képzőművészek munkáiból válogattak a szervezők, akik animációs technikákat is alkalmaznak műveik megalkotásakor. A tizenegy művész (Piotr Bosacki, Lutz Dammbeck, Vladimír Havrila, Háy Ágnes, Daniela Krajcová, David Mozny, Robert Seidel, Frantisek Skála, Stefan és Franciszka Themerson, Waliczky Tamás) öt kelet-európai posztszocialista országban élt vagy él: Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Németországban és Szlovákiában.
Minden országból két-két képzőművész (vagy alkotópáros) egy-egy animációs filmje/ animáció installációja és több esetben a hozzá kapcsolódó anyagok (úgymint fázisrajzok, figuratervek és más tárgyak) lesznek láthatóak úgy, hogy egy mű a rendszerváltás előtti, egy pedig az azt követő időszakból való. A politikai rendszer változásával ? azzal azonban nem összefüggésben ? az animációs film technikája is megváltozott, az analóg formáról a digitálisra került át a hangsúly. Így az 1989-ig készült, a kiállítás anyagában szereplő animációs filmek analóg, míg az ezutáni alkotások digitális technika segítségével készültek el. A kiállítás célja egy, a film- és a képzőművészet határán mozgó médium bemutatása, mely nem vált önálló képzőművészeti műfajjá, mégis fontos, s a mai napig kevéssé feltárt terület.
A kiállítás két magyar résztvevője közül Háy Ágnes grafikus és animációs filmrendező, aki a magyar neoavantgarde egyik fontos alakjává vált. Szerzői kísérleti animációs filmjeit a BBS-ben, az ELTE Amatőr Filmklubban és a Pannónia Filmstúdióban készítette. 1986-ban Londonba költözött, ott él és dolgozik máig. Waliczky Tamás 1968-tól kezdett el rajzfilmeket készíteni, ezt követően festőként, illusztrátorként és fotósként tevékenykedett. 1983-ban kezdett el számítógépes alkotásokat létrehozni. 1992-ben a karlsruhei ZKM médiaművészeti központ vendégművésze, 1997-től vendégprofesszor, majd 2005-től professzor a saarbrückeni képzőművészeti főiskolán. Az animációs kisfilmes tárlatot keddtől péntekig 14 és 18, szombaton 10 és 14 óra között tekinthetjük meg, egészen július 29-ig.
