(MTI) ? Tudtam, ha filmet csinálok, akkor annak különlegesnek kell lennie, és Marlen Haushofer regényét, a Die Wandot a legcsodálatosabb német irodalmi szövegnek tartom ? mondta Julian Pölsler.
Az osztrák filmrendező alkotását hétfő este vetítették le a Titanicon. A Martina Gedeck főszereplésével készült filozofikus mű egy nő belső világát tárja fel. Ismerős házaspárral érkezik egy vadászházba, amely a hegyek között, a világtól elzártan fekszik az erdőségben, ám hirtelen egyedül találja magát. Mikor házigazdái keresésére indul, rájön, hogy láthatatlan falak emelkednek körülötte, a fal túloldalán pedig nincs többé élet. A túlélésért vívott magányos belső odisszeáját csupán néhány állattal, egy kutyával, két cicával és egy tehénnel oszthatja meg, ezért naplót vezet, hogy lejegyezze gondolatait a világról, az életről, a benne lezajló változásról.
Julian Pölsler, aki korábban tévéfilmeket rendezett, elmondta, hogy először vesz rész a Titanic Filmfesztiválon, de már többször járt Magyarországon és nagyon szereti Budapestet. Hálásan emlékezett meg Pálfi Orsolyáról, a hegedűművészről, akit egy opera rendezésekor ismert meg, és aki sokat segített neki, és bátorította a film születésének időszakában. Mint kiemelte: filmjét számos filmfesztiválra meghívták, és több mint tíz országban forgalmazzák majd, de annak örült a legjobban, hogy a Berlinale után először Budapesten mutathatja be.
"Nagyon jó volt itt lenni a vetítésen, hallani a magyar beszédet. Imádom a magyart, ez a legerotikusabb nyelv" ? mondta. Meglepte, hogy az Urániában rendezett bemutatón milyen sokan voltak kíváncsiak a munkájára.
Huszonöt éve egyetlen éjszaka alatt olvasta el Marlen Haushofer regényét, és az óta foglalkoztatta a megfilmesítés gondolata. A filmjogokat azonban csak hét éve tudta megszerezni. A forgatókönyvön sokáig dolgozott, mert az 1963-ban megjelent regény annyira közismert Ausztriában és Németországban, hogy mindenkinek meg volt róla a saját elképzelése. "Roppant nehéz volt elfogadtatni a forgatókönyvet, mert mindenkiben élt egy kép arról, hogyan lehetne megcsinálni, sokan meg is próbálkoztak az adaptációval, köztük Michael Haneke vagy Klaus Maria Brandauer, de végül felhagytak vele" ? mesélte. Végül amerikai és francia "szkriptdoktorokhoz" fordult segítségért. Sokat köszönhet David és Jenet Peoplesnek ? a Nincs bocsánat és a 12 majom íróinak ?, akik azt mondták a forgatókönyvről, hogy a legjobb, amelyet az utóbbi években olvastak, a sajátjaikat kivéve ? idézte fel mosolyogva.
A független film osztrák?német koprodukcióban készült. A forgatás 14 hónapig tartott, ezt másfél éves utómunka követte. A rendező elmondta, hét évi munkája fekszik a filmben.
A berlini siker és a Berlinale ökomenikus zsűrijének díja mégis váratlanul érte. A producerek és a forgalmazók ugyanis nem bíztak a filmben. Nagyszerű érzés volt számára, amikor a berlini fesztiválpalota több mint ezer fős közönsége tapssal ünnepelte, és örült annak, hogy a budapesti nézők is ilyen érdeklődve fogadták.
Martina Gedeck, az ünnepelt német filmcsillag A fal forgatásával párhuzamosan Szabó István Az ajtó című filmjében is az egyik főszerepet játszotta. "Szeretném megnézni Az ajtót, csodálom Szabó István filmjeit. Mikor Martina Gedeck megkérdezte, hogy elfogadhatja-e a felkérést, persze, hogy igent mondtam. Remélem, lesz mód arra, hogy személyesen találkozzam Szabóval" ? mondta az osztrák rendező.
"Szavak nélkül is megértettük egymást" ? idézte fel a Martina Gedeckkel való munkát. Mint megjegyezte: "Gedeck fiatal lányként olvasta a regényt, nagyon szerette, és boldog volt, amikor felkértem a főszerepre."
A filmet Linztől kétórányira Alsó-Ausztria hegyei között vették fel. A vidék télen autókkal megközelíthetetlen volt, ezért komoly nehézségekbe ütközött a stáb és a felszerelések mozgatása. Az azonban nagyon fontos volt számára ? hangsúlyozta Pölsler ?, hogy természetes fényekkel és az évszakok változásait bemutatva tudjanak forgatni.
Haushofer regénye azért is meghatározó számára, mert segített visszatalálni a gyermekkorába ? magyarázta a rendező. "A hegyekben, erdőségben nőttem fel egy kis farmon, a világtól eléggé elvágva, de nem magányosan, szerető nagy családban: szüleimmel, testvéreimmel, nagyszüleimmel és sok állattal, tehenekkel, kutyákkal, macskákkal. A film lehetőséget teremtett arra, hogy visszatérjek a gyerekkoromhoz."
Emellett mindig izgatta ? folytatta Pölsler ?, hogy bepillanthasson a nők érzelmeinek, érzéseinek világába, és a regény ezt az utat is megnyitotta előtte. "Szerintem ez a film megérinti az embereket, az érzelmeiket, a szívemből jött" ? mondta a rendező.
