Kockázat és mellékhatás nélkül

Elképesztő, milyen meleg hazaszeretet köti hideg országaikhoz az északi népeket. És az is, ahogy magatartásukat, életszemléletüket, egymáshoz való viszonyukat meghatározza az a monumentális erő, amely az őket körülvevő természetből fakad. Nem is igen foghatjuk fel ezt a mi lapos, esetleg dimbes-dombos látképhez szokott szemünkkel addig, amíg nem találkoztunk személyesen azzal a változatossággal, amit ez a táj nyújt, és azokkal a tekintetekkel, amelyekben tükröződik. De itt az alkalom, hiszen erre - hogy zenében és képben mutassák meg, mit is jelent számukra az otthon - vállalkozott a Sigur Rós nevezetű izlandi zenekar.

Heima (Otthon) című zenés filmjük ugyanis Dean DeBlois (Lilo és Stitch) rendezésében a 2005-ös Takk (Köszönet) lemez világkörüli turnéja utáni koncertsorozatot örökíti meg, amikor a zenekar tagjai fogták magukat, és ahogy a frontember, Jon Thor Birgisson mondta: hazajöttek, egyszerűen csak azért, hogy játszanak Izlandnak.

Elnéptelenedett halfeldolgozón keresztül, hegyen, fjordon, mezőn, falusi teadélutánon át egészen Reykjavikig megfordultak mindenhol az országban, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy (ingyenesen) játszanak kőnek, fának, víznek, sárkányeregető gyerekeknek, nagymamáknak, hegyoldalnak, jégmezőnek, bárányoknak, kutyáknak, tízeknek, tízezreknek, maguknak, egymásnak.  

Talán ezzel a képességükkel - hogy értik és felhasználják a természet nyelvét és zenéjét - múlják fölül messze földön híres társaikat és elődeiket (Radiohead, Coldplay) a műfajban. A hosszúra nyújtott, gyakran komolyzenei elemekkel tarkított - és ha mindenképpen be kell sorolni valahová - pszichedelikus rock alapú dalaik, kiegészülve az énekes elképesztő magasságokon átívelő hangjával, a sajátos hangszereléssel (például a különböző nagyságú kövekkel kirakott marimbával), az Amiina vonósnégyessel és a gyönyörűen fényképezett látképek hosszú sorával gyakran hátborzongató összhangot képesek produkálni.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon a Sigur Rós dalai a természet közreműködése nélkül is ugyanekkora hatást tennének-e ránk. De a hegy-Mohamed alapjelenség tudatában akár el is vethetjük ezt a kérdést, hiszen az már önmagában is megnyugtató, hogy mindenféle hatásvadász kellék nélkül, az emberek, a természet és a zene főszereplésével ilyen magával ragadó produkció született. Fogyasztása civilizációellenes hangulatban, esti levezetésképp ajánlott.