Június 29-én startolt az amerikai mozikban Koltai Lajos sztárokkal telezsúfolt (Meryl Streep, Glenn Close, Vanessa Redgrave, Toni Collette, Claire Danes vagy Patrick Wilson) rendezése, az Este. Susan Minot bestselleréből és a Pulitzer-díjas Michael Cunningham forgatókönyvéből vászonra ültetett, "a mély érzelmek filmjének" szánt alkotásról nem sok elismerő kritikát találni, helyette a bemutatóra időzített cikkek általában a színész-gárda játékán időznek, ahelyett, hogy Koltai rendezésének erényeit ecsetelnék.
A Hollywood Reporter véleményformálója, Kirk Honeycutt mi mással is kezdhetné írását, minthogy: "micsoda szereposztás", majd rögtön hozzáteszi: "ám mekkora csalódás". A történet sovány és unalmas, és a szerzőpáros túl sok lényeges részt húzott ki Minot-regényből ? vélekedik az ítész. A Este ékes példája annak, hogyan lehet a filmgyártás all star-csapatával egy másodosztályú filmet készíteni ? áll a kritikában a kissé keményen hangzó mondat.
Ed Gonzalez a Slant-től a négyből egy csillagot oszt ki a filmnek, megjegyezve, hogy habár a történet a nőkről szól, Koltai mélyebben is beleáshatott volna főszereplőinek lelkivilágába; így az intellektuális tónus nem fedi el teljes mértékben, mit is gondol valójában a mozi a női identitásról. A Los Angeles Times filmkritikusa, Carina Chocano szerint a mű szentimentális, és gyakran abszurdba hajlik, feltehetően a rendezői szándék ellenére.
A narratíva hibáira több szakíró is felhívja a figyelmet; az egyik ilyen a színészi játékot természetesen dicsérő és Pados Gyula munkájáról is elismerően beszélő (mondván, hogy mennyire tökéletesre sikeredett a két idősík elválasztása) Justin Chang, akinek az is feltűnik, hogy Koltai az operatőr látásmódot csempészi be a moziba. És, hogy a kritikaírás mennyire szubjektív műfaj, arra világít rá a Chicago Tribune újságírója, aki szerint pont ?az előbbiekben negatívan emlegetett- direkt narratíva idézi elő azt, hogy a színészek lubickoljanak szerepeikben. Jessica Reaves úgy véli, hogy Koltainak a Sorstalanság-hoz hasonlóan ismét sikerült bebizonyítania, hogy képes a szenvedést magas esztétikai ízléssel, és megrázóan bemutatni.
A Washington Post-os Ann Hordanay-t az ötvenes évek melodrámáira emlékezteti az Este esztétikája, s Fitzgerald, vagy Hemingway szellemisége egy 21. századi történetben kissé idejétmúlt - mondja. Ez a "porosság" köszön vissza a FilmsInReview cikkébe, ahol Victoria Alexander azt írja, hogy a vetítés alatt végig arra gondolt, bárcsak ő is meghalna. Unalmas - szól a végkövetkeztetése.
A fentebb említett kritikák tükröződnek sajnos a nézői hozzáállásban is. A három országos szintű filmbemutató, a Die Hard 4 és a L'ecsó mellett az Este labdába sem tudott rúgni. Koltai 977 moziban debütáló alkotása péntektől vasárnapig 3,5 millió dollárt gyűjtött, ami ha összevetjük az alacsony gyártási költséggel (10-12 millió dollár) nem rossz eredmény, ám többek közt a kiváló szereposztás miatt kifejezett csalódásnak számít. A stúdió pedig jogosan reménykedhetett; a három évvel ezelőtt szinte napra pontosan ugyanekkor startolt, hasonló hangvételű Szerelmünk lapjai bőven visszahozta azt, amit belepumpáltak. 30 millió dollárba került és 81 milliót hozott a konyhára.
