Az utóbbi másfél-két évtizedben hatalmas fesztiválsikereket ért el az iráni film, különösen Abbas Kiarostami és Mohsen Makhmalbaf munkái. Többen nagyon várják már, hogy az iráni film reneszánsza lecsengjen, és valami új divat érkezzen a helyébe, de az iráni filmek továbbra is sorra nyerik a fesztiválokat. Mindez azt mutatja, hogy nem (vagy nem csak) ? esetleg politikai szempontok által generált ? divatjelenségről van szó: az új iráni filmek napjaink filmművészetének egyik legjelentősebb elemét képviselik. A folyóirat szerkesztősége ezért döntött egy, az iráni filmet bemutató Metropolis-szám mellett.
A Metropolis összeállításában megkísérli bemutatni az iráni film legfontosabb alkotásait és alkotóit, illetve legjelentősebb ? mind formai, mind politikai ? motívumait. Az iráni filmet sokan nyíltan vagy (a cenzúra szigorúságától függően) burkoltan politizáló filmművészetnek tekintik, kicsit az ötvenes évek olasz neorealizmusához hasonlóan. Míg a Metropolis szerzői ennek a megközelítésnek sem tagadják a létjogosultságát, és az összeállítás néhány írása éppen ezt az elemzési stratégiát példázza (különösen a gyermekek és a nők tematikájának hangsúlyozottan politikai töltetéről), a hangsúlyt máshova szerették volna tenni a szerkesztők.
Az ötvenes évek neorealizmusának párhuzama helyett tehát a hatvanas évek modernizmusával szeretnék a lapban az iráni filmet összehasonlítani.
A Metropolis megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és az art mozikban, illetve megrendelhető vagy előfizethető a szerkesztőség e-mail címén: metropolis@c3.hu.
