(MTI) - A nemzetközi sajtóban hasonló felemás vélemények jelentek meg eddig a 60. cannes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában bemutatott magyar filmről. A londoni férfi jó, de nem óriási Tarr Béla-film - írta a Variety cannes-i különszáma. Az amerikai filmes magazin szerint a film inkább Tarr Béla első érett művével, a Kárhozattal van egy színvonalon, mintsem az olimposzi magaslatokba emelkedő Sátántangóval vagy a Werckmeister harmóniákkal. De míg a Kárhozatban a rendezőnek sikerült a spirituális és a bűnügyi hatásokat ötvöznie, addig A londoni férfiban a kettő közé kerül, s a hibátlan rendezés ellenére sem lép magasabb szintre - írta Derek Elley.
A Screen című angol magazin által megkérdezett kritikusok a maximális 4-ből 2,1-re értékelték a magyar filmet. Jonathan Romney egyoldalas írásában A londoni férfit inkább Tarr művészetének "konszolidációjaként", mintsem óriási fejlődésként értékeli. A film próbára teszi a nézők türelmét, de aki átadja magát a hipnotizáló intenzitásnak, felvillanyozó hatást érez. Minden részletnek - az óraütésnek, a lépéseknek, a harmonika hangjának - jelentése van, nincs felesleges mozgás a filmben - írja a kritikus, aki szerint a detektívet alakító Lénárt István Max von Sydow játékát idézi.
A The Hollywood Reporter szerint Tarr Béla számára úgy tűnik, hogy a képzelőerőnek kell "elmesélnie" az egész történetet, és a néző iránti teljes közönnyel készült filmes stílusgyakorlatban nem ad lehetőséget a bekapcsolódásra. A kikötőben dolgozó magányos váltóőrről szinte semmit sem tud meg a néző. Látjuk a szereplőket, de fogalmunk sincs, mit jelentenek, és miért vannak együtt. A film alapjául szolgáló regény szerzőjének fia, John Simenon szerint a feszültség a főhős agyában játszódik le. Azt is mondhatnánk, inkább a rendező agyában - írta Kirk Honeycutt.
A Le Film Francais című fesztiválújságban Jean-Michel Frodon, az egyik legjelentősebb francia filmes kiadvány, a Cahiers du Cinéma kritikusa "szenvedélyesen" viszonyult a filmhez, hasonlóan a La Croix című katolikus lap kritikusához. A másik jelentős filmes lap, a Positif, illetve a Le Monde kritikusának "csak nagyon" tetszett A londoni férfi.
A Libération kritikájában "elképesztően szépnek, de álmosítónak" minősíti Tarr Béla filmjét. A vetítés alatt a néző elveszti véleményalkotási képességét, mert az elképesztés a csodálatos beállításokkal és a fekete-fehér filmből adódó kifejező erőt kihasználva maximális szintet ér el. Ugyanakkor a mester a Simenon-regényből csak a vázlatot tartotta meg, a film összességében inkább a művészi zsenialitásról és annak hiúságáról szolgál gondolatokkal - írta Philippe Azoury.
A Le Figaro szerint az emberek fatális sorsával foglalkozó Tarr-film a mozdulatlanságot és a radikális lassúságot vállalta fel. "A rendezés inkább teátrális, ünnepélyességet kölcsönöz az egyszerű embereknek. A néző távol marad tőlük. A kikötői hangulat a gyönyörű és aprólékos fekete-fehér fényképezés ellenére absztrakt marad, mintha a film nem tudna lehorgonyozni" - írta Marie-Noelle Tranchant.
