A hatvanas években a rockkultúra, ha megváltoztatni nem is tudta a világot, olyan külső és belső erőket szabadított fel, melyek elősegítették a világról való máshogy gondolkodást, az addigi értékrend megkérdőjelezését, a mentális, lelki, szexuális felszabadulást ? írják a Filmintézet honlapján. A rock szakítást jelentett a társadalmi és zenei konvenciókkal, lázadó jellegéből adódóan természetes szövetségesévé vált a diákmozgalmaknak, a háború elleni tüntetéseknek, a jogegyenlőségért folytatott harcnak.
A rockzene új és követhető életmintát mutatott fel, bár eszménnyé váló képviselői a lázadás más-más fokát képviselték. Cliff Richard megmaradt a vallásosságával mindig büszkélkedő tiszta (hangú) énekesnek. A Beatles kezdetben nem tudta eldönteni, hogy a társadalmi konvenciókat milyen mértékben rúgja fel (ezt jelzi a gombafrizura és a konszolidált öltözék egyidejűsége a koncerteken). A Rolling Stones az anarchisztikus kívülállást képviselte, s rájátszott bizonyos démonikus, sátáni meghatározottságokra, mind a dalokban, mind pedig Mick Jagger eksztatikus, kihívó előadásmódjában.
Az Örökmozgó programjában 15 alkotás szerepel, kezdve olyan klasszikus daraboktól, mint Richard Lester '65-ös Help-je, a Szelíd motorosok Dennis Hopper-től, Antonioni Zabriskie Pointja, vagy legfrissebb alkotásként Taylor Hackford agyondicsért darabja, a Ray. Magyar alkotások is helyet kaptak az összeállításban: Szomjas György Kopaszkutyája, illetve Zsombolyai János rendezésében a Queen 1986-os népstadionbeli koncertjét rögzítő alkotás.
A részletes program megtekinthető a Filmintézet honlapján.
