(MTI) A film felidézi Stefan Luchian festőművész életét, akit a család katonának szánt, de ő a táj- és a zsánerképfestészet kiemelkedő alakja lett. 1873-ban költözött a szüleivel Bukarestbe, ahol a szépművészeti iskolában Nicolae Gigorescu tanítványa lett. Később Münchenben a művészeti akadémián tanult, Correggio- és Rembrandt-másolatokat készített ? mondta el Brindusa Armanca, a román intézet igazgatója. Ezután Párizs következett, ahol nagy hatással volt festészetére az impresszionisták, elsősorban Édouard Manet és Edgar Degas munkássága. 1900-ban a párizsi világkiállítás román pavilonjába két pasztellképe is bekerült. Ekkor mutatkoztak nála gyógyíthatatlan betegségének, a szklerózis multiplexnek a tünetei. Az izomsorvadás miatt 1903-tól székbe kényszerült, s ahogy testén eluralkodott a bénulás és elérte az ujjait, a kezéhez kötözött ecsettel továbbra is festette szebbnél szebb virágcsendéleteit. Utolsó képét 1913-ban készítette, a festmény egy fiatal, vörös hajú nőt ábrázol fotelban, a kis asztalon vázában virágcsokorral. A mű a Lorica címet kapta.
Filmtörténeti érdekesség, hogy Stefan Luchian világhírű olajfestménye, a korondi kancsóban álló búzavirágcsokrot mintázó kép eredetije is szerepel a filmben. A festmény néhány évvel ezelőtt aukción cserélt gazdát tetemes összegért.
