(MTI) - Salamon András filmrendező, a zsűri elnöke a beszélgetés során kiemelte: nem ért egyet azzal, hogy a dokumentumfilmesek külön szemlét tartsanak, ehelyett - mint mondta - a filmszemlét kell a magyar film igazi ünnepeként, fórumaként kezelni. "A dokumentumfilm nem másodlagos műfaj, de Magyarországon legfeljebb egy filmszemlére van pénz évente, ezért azt kell elérni, hogy a műfaj megtartsa egyre jobb pozícióit a szemlén és ne vonuljon ki, mert azzal minden érintett csak veszítene" - jelentette ki Salamon András. Hozzátette ugyanakkor, nem volt szerencsés döntés, hogy az idei szemlén több megnyitót tartottak, mert ez érzékenyen érintette a versengő dokumentumfilmeseket, akiknek alkotásait a hivatalos megnyitó előtt vetítették le.
A szemletanácsban a dokumentumfilmekért felelős Sólyom András rendező hozzászólásában hangsúlyozta: nagy bajnak tartja, hogy idén nem sikerült önálló nemzeti "non-fiction" fesztivált rendezni. Szerinte amíg ez nem jön létre, addig a filmszemlén mindig is másodvonalbeli lesz a dokumentumfilm. Mint kifejtette, elképzelése az, hogy egy ilyen nemzeti fesztiválon díjazott 12 alkotás részt venne a nagy filmszemlén is, "és akkor esetleg egy dokumentumfilm nyerheti a magyar seregszemle fődíját". "Nincs más út, meg kell találni a módját, melyik szervezet lehet képes egy önálló nemzeti non-fiction fesztivál megrendezésére" - fogalmazott Sólyom András.
Moharos Attila dokumentumfilmes rendező arról beszélt, hogy támogatja az önálló dokumentumfilmes fesztivál ötletét, hozzáfűzte azonban, hogy a műfajnak nem szabad leválnia a filmszemléről. Úgy vélte, a dokumentumfilmek nézettsége meg sem közelítené a szemlén jelenleg tapasztalhatót, ha külön fesztivált csinálnának számukra.
Az idei szemlés dokumentumfilmek kapcsán Salamon András azt mondta, örülni kell a sok értékes alkotásnak, a tehetséges, jó szemű rendezőknek, az érdekes témáknak és hangulatoknak, ám sokallja a versenyfilmek közé bekerült 31 művet. Megjegyezte: a vita egy külön dokumentumfilmes szemléről csak erősödni fog, ha nem csökken a közös szemlén versenyző alkotások száma. A zsűri elnöke azt mondta, szigorúbb előzsűrizéssel elég lenne 15 dokumentumfilmes induló is.
A fórumon - elsősorban kérdésekre válaszolva - csak néhány alkotásról mondott véleményt a zsűri, amelynek harmadik tagja (Salamon András és Pigniczky Réka mellett) Babiczky László rendező. Valamennyi zsűritag, illetve a hozzászóló filmes alkotók is elismeréssel szóltak a nagyjátékfilmeket is készítő Jeles András Párhuzamos halálrajzok című alkotásáról, amelynek egyik része az Olaszliszkán gyermekei jelenlétében halálra vert tiszavasvári tanár esetét dokumentálja, a párhuzamos történetben pedig egy 13 éves leukémiás kisfiú és szüleinek kálváriáját, majd a gyermek halálának körülményeit láthatjuk egy fővárosi gyermekklinikán.
Salamon András úgy fogalmazott, hogy Jeles filmjében fantasztikus értékek vannak, Babiczky László pedig üdvözölte a rendező bátorságát a témaválasztásban, ugyanakkor megjegyezte: nem biztos, hogy jó döntés volt 132 perc hosszúságúra hagyni a dokumentumfilmet.
A szóba került filmek között jó kritikákat kapott a zsűritől Litauszki János Nővérek várólistán című filmje, amely a kazincbarcikai kórházban dolgozók helyzetét mutatja be, Bálint Ibolya Apró örömök című alkotása, ami erdélyi apróhirdetésekben merül el, valamint Somogyvári Gergő és Feszt Judit műve, az emigráció, az identitáskeresés kérdéseit feszegető Csempelevél.
A fórumon vita bontakozott ki Nemes Gyula Letűnt világ című filmje kapcsán, amely bár a Karlovy Vary-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rövid dokumentumfilm díját, az előzsűri döntése alapján nem került be a szemle versenyfilmjei közé és csak a kiemelt információs filmek között vetítik. Az előzsűri tagjai elmondták, hogy a Kopaszi-gát pusztulását bemutató alkotás nagy része öt évvel ezelőtt mint kísérleti film már szerepelt a szemlén, ehhez tettek hozzá az alkotók hat percnyi filmet. Durst György koproducer a megközelítéssel nem értett egyet, szerinte új alkotás született.
