Ermes Effron Borgnino 1918-ban született Hamdenben, majd Hartfordban folytatott színművészeti tanulmányokat. 1935-től tíz éven át szolgált az Egyesült Államok haditengerészetében. Leszerelését követően 1946-tól 50-ig az Abingdoni Barber Theater tagjaként számos szerepet eljátszott. 1952-ben mutatkozott be a Broadwayn, és hamar felfigyelt rá a televízió is.
1951-től forgatott, meglehetősen széles skálán, bár ? fizikai adottságai miatt ? főleg negatív figurákat, vakmerő kalandhősöket, illetve szegény sorsüldözötteket személyesített meg. Az 1955-ös Martynak köszönhette, hogy nevét szélesebb körben is megismerték.
Marty Pilletti kedves, de gátlásos hentes, aki harmincon túl még mindig az édesanyjával él New York Bronx negyedében. A Mama leghőbb vágya, hogy Marty végre találjon egy rendes, házias olasz lányt, akit elvehet feleségül. De fia sajnos nem is elég jóképű, nem is elég vonzó ahhoz, hogy a lányok felfigyeljenek rá. Társasági élete kimerül abban, hogy a helyi kocsmában hallgatja a barátait, akik a hódításaikkal dicsekszenek. Egyik este azonban, egy táncmulatságon megismerkedik Clarával, a csúnyácska tanítónővel, akit az udvarlója épp ejtett egy csinosabb lány kedvéért. Clara Martynak sírja el a bánatát. Marty boldogan mutatja be a lányt anyjának és a barátainak, de a fogadtatás nem egészen az, amire várt...A boldogságért küzdő kisember megformálásáért Borgnine megkapta az Oscar-díjat.
Előzőleg Fatso figuráját keltette életre a Most és mindörökké Zinnemann-rendezésében. Filmjei közül kiemelkedő többek között a Fényes esküvő: Richard Brooks szomorkás családi közjátéka 1956-ból, az Ember a kötélen hidegháborús kémhistória, A piszkos tizenkettő és Vittorio De Sica víziója Az utolsó ítéletről, valamint Sam Peckinpah véres westernje, a Vad banda. A Poseidon katasztrófa, a Konvoj és a Menekülés New Yorkból című mozikból is ismerhette a hazai közönség.
A nyolcvanas évektől kezdve Borgnine elsősorban tévéfilmekben tűnt fel. Utoljára 2011-ben a Night Club című komédiában láthatták a nézők.
