(MTI/AFP) - Pontecorvót, aki 1919-ben született Pisában, a második világháború utáni olasz filmművészet egyik legnagyobb hatású művészének tekintették. Legjobb filmjeiben a hatalom, az elnyomás, az erőszak, a terror mibenlétét boncolta bátor éleslátással. 1960-ban A kápó című, náci koncentrációs táborban játszódó filmjével vált ismertté, de a világhírt öt évvel később Az algíri csatával érte el, amelyben nemcsak a gyarmatosító franciák kegyetlenkedéseiről rántotta le a leplet, hanem bemutatta a szabadságukért harcoló algériaiak terrorakcióinak esztelenségét is. Ugyancsak a gyarmatosítás témájához nyúlt 1971-ben a Quiemada című filmjével, amelynek főszereplője Marlon Brando volt.
Pontecorvo producerként és szervezőként is letette névjegyét. 1992 és 1996 között a Velencei Filmfesztivál igazgatója volt.
