Patricia Neal már díjakkal elismert, ünnepelt Broadway-sztár volt, mikor az 1963-as Hud című film meghozta számára az áttörést a nagyvásznon is: a Martin Ritt rendezte westernben nyújtott alakításával 1964-ben elnyerte a legjobb főszereplőnőnek járó Oscart. Hamarosan azonban kénytelen volt visszavonulni a pályáról, mivel mindössze 39 éves korában több agyvérzésen is átesett.
Felgyógyulása után a színjátszáshoz 1968-ban tért vissza egy újabb Oscar-jelölést hozó szereppel (The Subject Was Roses). Ezt követően ismét a háttérbe húzódott, és a hetvenes-nyolcvanas években főleg tévés produkciókban vállalt szerepet. A nagy visszatérést az 1999-es Altman-mű, a Cuki hagyatéka jelentette számára, melyben a címszerepet alakította. Utoljára 2009-ben tűnt fel a nagyvásznon, a Flying By című filmben. Legfontosabb filmjei a már említetteken kívül az 1951-es sci-fi, a The Day The Earth Stood Still, az Egy arc a tömegben című Elia Kazan-alkotás és a Heidi 1993-as tévéfilmes verziója.
Neal 1953 és '83 között Roald Dahl brit író felesége volt; öt közös gyermekük született. A család közleménye szerint a színésznő a "Csodálatos időt töltöttem itt" szavakkal búcsúzott a világtól.
