Az est vendége a szám két szerzőjén, Pápai Zsolton és Soós Tamáson kívül Réz András filmesztéta lesz, akikkel a Metropolis egyik szerkesztője, Varga Balázs beszélget. A beszélgetés után, 19.30-tól az érdeklődők a Nashville című filmet nézhetik meg az Örökmozgó műsorán.
A lapszám bevezetője szerint a Metropolis szerkesztői az aktuális összeállítást azért szentelték egy olyan rendezőnek, aki három éve elhunyt, utolsó jelentős filmjét másfél évtizeddel ezelőtt készítette, és aki valójában a hetvenes években volt pályája csúcsán, mert mindezek ellenére is kevés aktuálisabb életmű akad a kortárs filmben, mint Altmané ? még akkor is, ha ez az életmű már lezárult.
Az altmani életmű aktualitása abból fakad, hogy művészi és hatástörténeti szempontból legjelentősebb része arra a periódusra ? a hetvenes évtizedre ? esik, amely számos jelentős kortárs trend bölcsője volt. Ezeknek a trendeknek a kimunkálásában pedig éppen Altman játszotta a főszerepet.
A szerkesztők szerint Altman munkái nélkül napjaink amerikai és európai filmje is másképp festene, hiszen a direktor alkotásai (pl. a Tolvajok, mint mi, a Hosszú búcsú, a Három nő, a Nashville, az Esküvő vagy a Rövidre vágva) olyan kortárs műveket inspiráltak, mint a Kutyaszorítóban, A nagy Lebowski, a Mulholland Drive, a Boogie Nights, a Magnólia, az Ütközések, az Apró titkok, A boldogságtól ordítani vagy az egészen friss Rachel esküvője és Az informátorok.
A Metropolis Altman-számában Pápai Zsolt tanulmánya a direktor műveinek az európai művészfilm által ihletett, hollywoodi szemszögből rendhagyónak tetsző szüzsészervezési technikáiról szól, Soós Tamás pedig az Altman-filmek újszerű hősábrázolását vizsgálja. Utóbbi írás átvezet a műfajiság problematikájához, melyről Norman Kagan szövege, a McCabe és Mrs. Miller című rendhagyó westernt elemző tanulmány beszél. Az összeállítást Altman két kultikus filmjének elemzése zárja: Robert T. Self Altman-szakértő a Rövidre vágva című filmet elemzi, Robert J. Cardullo pedig a Nashville-t veszi nagyító alá.
