Michel Piccoli a modern francia film egyik legeredetibb színészegyénisége. Mindig is ötvenesnek nézett ki, s mintha az évek során alig változott volna. Nem jóképű, nem csinos, nem férfias - vonzereje mégis zavarbeejtő - írja a színészóriásról a filmintezet.hu.
Claude Sautet józan, öntudatos "átlag franciáiból" észrevétlenül vedlik át Marco Ferreri végletekig elidegenedett, groteszk, perverz antihőseivé és Luis Bunuel elfojtott szexualitású, frusztrált polgáraivá. Mindenesetre, ha mással nem dolgozott volna, csak Bunuellel, akkor is fennmaradna a neve az egyetemes filmtörténetben, hiszen az ő alakításai nélkül elképzelhetetlen az Egy szobalány naplója, A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája, A szabadság fantomja.
"Ellentmondásos személyiség vagyok - nyilatkozta - és az is maradok. Különben is, ha az ember egyhelyben kering, az veszélyes. A filmben, mint általában a művészetben, engem mindig a kétértelműség, a sejtelmesség, az intellektuális feszültség vonzott. A mozi számomra a valóság meseszerű formája..."
A nyolcvanas évektől Michel Piccoli neve márkavédjegy az európai filmművészetben, alakításainak piaci értéke magas. Napjainkban is sokat forgat, hogy mint producer, elegendő pénzzel támogathassa az általa tehetségesnek ítélt fiatal rendezőket. Szerényen él, mesterségbeli és emberi tisztessége fogalom, humánus gondolkodású, rendkívül kulturált művész. A több mint 200 filmet a "háta mögött tudó" színész december 27-én lesz 80 éves.
A részletes programról a Magyar Nemzeti Filmarchívum oldalán, míg a retrospektív sorozatban szereplő filmekről bővebben a Port.hu honlapján lehet olvasni.
