Milk

Harvey Milk, az Egyesült Államok első, nyíltan meleg városi tisztviselője a hetvenes évek San Franciscójában küzdött sorstársai polgári jogaiért, ráadásul nem kis sikerrel - leszámítva azt az apróságot, hogy egy szép napon golyót kapott eredményei elismeréseképpen -, a gyilkos ugyanis egy, a testületből éppen eltávolított politikustársa volt, aki az akkori polgármesterrel is végzett. A már-már dokumentarista, archív felvételekkel kevert történetből nemcsak az ügyet, de az embert is megismerhetjük, és megtudhatjuk, hogy a kisebbségeknek sehol sem fenékig tejfel az élete.

Külön érdeme a filmnek, hogy itt a melegeket nem sztereotip módon, parodisztikusan ábrázolják - lásd az elmúlt kb. tíz év romantikus vígjátékait, ahol kötelező kellék a vicces meleg jóbarát - a hetvenes évek hibátlan megidézése pedig a témától függetlenül is kifejezetten vonzóvá teszi a filmet. Ám mégiscsak a téma számít, és a Milk az utóbbi évek egyik legfontosabb polgárjogi alkotása - és itt Magyarországon nézve is sajnálatos aktualitással bír, legyen szó randalírozó hungaristákról, inkompetens rendőrökről, félrebeszélő politikusokról, romagyilkosságokról, asszonyverésről vagy megfélemlített melegfelvonulásról. Mert egy szép, modern világban élünk, világosan megfogalmazott emberi jogokkal - ám a legprimitívebb ösztönök és gondolatok még mára sem haltak ki.