Sajnos azonban a kiállítás a rengeteg filmes eszköz, korabeli kamerák, vágóasztalok, filmragasztó eszközök és vetítők mellett mindössze 4-5 film vetítését kockáztatta meg, ki tudja, miért. Az egyik egy 1943-ban Újvidéken készült mozi, voltaképpen egy szakácsiskola növendékei által készített paródia az iskola működéséről, vérbeli filmes tehetség lehetett az a néhány gyerek és tanár, aki elkészítette, igazi, mintaszerű klasszikus filmburleszket alkotva.
A kiállítás külső termében a '20-as, '30-as évek némafilmjei közül vetítenek részleteket, a belső teremben pedig egy 1973-ban készült, jótékony névtelenségbe burkolódzó erkölcsnemesítő opus látható. A filmhez egy filmtörténész, egy egykori iskolatelevíziós szakember fűzött jegyzeteket, illetve Vekerdy Tamás írt érzékeny kommentárt az emberi lény nevelhetőségéről, a direkt nevelés káros voltáról, a diktatúrák természetrajzáról. A film maga ijesztő is, komikus is, de nagyon kevés ahhoz a csodálatosan gazdag anyaghoz és gyakran igazán magas minőségű anyaghoz képest, amit nálunk az oktatófilm nagyon sokáig jelentett. A kurátorok arról is hallgatnak, hogy van utánpótlás, újra az európai élvonalba került a magyar oktatófilm: tavaly Berlinben egy hulladék-újrahasznosítás témájú filmünk fődíjas lett a műfajban. Fontos, hogy az oktatófilm nagy múltjáról tudjunk és beszéljünk, de ne így, ne ilyen esetlegesen - és főleg pontosan.
