(MTI) - A frankfurti értelmiségi lap hét végi száma szerint a múlttal való elszámolás azért esik Magyarország nehezére, mert a rendszerváltás rendkívül puhán zajlott le. A demokráciához vezető átmenetet maga a szocialista elit készítette elő, az első demokratikusan választott magyar kormány pedig lemondott a nagytakarításról. A magyar állambiztonsági szervek szerepének feldolgozása csak lassan halad előre - írta a Frankfurter Rundschau.
A Die Welt az Oscar-díjas filmrendező, Szabó István múltja körül kialakult vitára tért vissza, egyebek között azt állítva, hogy maga Dieter Kosslick, a berlini filmfesztivál (Berlinale) vezetője utasította el Szabó István új filmjének, a Rokonoknak a beválogatását az idei Berlinale programjába, de a döntésnek nincs köze a Szabó ügynökmúltjáról készült beszámolóhoz, az előtt született meg.
A Die Welt szerint feltűnő, hogy Szabó szájából eddig még nem hangzott el sajnálkozás amiatt, hogy az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején beszámolókat írt osztálytársairól és tanárairól a belső elhárításnak. "És senki sem hajlandó arra, hogy egy német napilapban név szerint idézzék. Még mindig a félelem légköre uralkodik a filmszakmában és jószerivel Magyarországon általában. Marakodás folyik az anyagiak miatt, küzdelem a fennmaradásért. Annak, aki Szabót megtámadja, még mindig +öregek+ egész nemzedékével van dolga, s Magyarországon még mindig ennek a nemzedéknek van szava. A fiatalabb filmesek, ellentétben Lengyelországgal és Csehországgal, szinte alig nyertek teret a politikai fordulat után" - írta a jobboldali lap, amely beszámol arról is, hogy Szabó István filmet akar forgatni az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének őt személyesen érintő eseményeiről.
"Csak remélni lehet, hogy megcsinálja a filmet, s filmileg ismét meggyőzőbben számol el múltjával ahhoz képest, ahogy azt a napokban tette Budapesten" - írta a Die Welt.
Szabó István és osztálytársai az ügynökmúltról
(MTI) - Szabó István pénteken azt mondta, korábban "nem volt meghatalmazása", hogy ügynökmúltjáról beszéljen; az Oscar-díjas filmrendező és egykori főiskolai osztálytársai közösen értékelték az 50 évvel korábban történteket a sajtónak.
Szabó István kifejtette, egyetlen kérdést kap ismételten: miért nem tárta fel múltját 16 évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor. Most már világos, ha beszélt volna, ugyanezek a nevek és cselekmények kerültek volna terítékre, "az pedig egy III/III-as akció lett volna" - mondta.
"Nagyon sajnálom, nem volt meghatalmazásom" - mondta a Millenáris Teátrumban tartott sajtótájékoztatón, amelyen a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori, Máriássy Félix vezette filmrendező szakos osztályának öt tagja - Szabó István mellett Elek Judit, Kármentőné Singer Éva, Kézdi-Kovács Zsolt és Rózsa János - beszélt az 56-os forradalom utáni időszakról.
Az egyetlen Oscar-díjas magyar játékfilmrendező - aki első alkalommal vett részt sajtótájékoztatón az ügy kapcsán - azt mondta: készített egy "oktatófilmet" arról, hogyan kell viselkedni diktatúra alatt; ez a Bizalom című film, "abban minden szó szerint benne van, tanulják meg, lehet, hogy szükségük lesz rá".
Szabó István kifejtette: neki igazából nincs mit mondania, már többször "megnyilatkozott". Megjegyezte még, hogy hálás az osztálytársainak, akik akkor tartották benne az erőt.
Rózsa János, Szabó István legújabb filmjének, a Rokonoknak a producere, arról beszélt, hogy a mai fiatalok nem érthetik meg, mert nem élték át az akkori időszakot. A konszolidált Kádár-rezsimből nem lehet következtetni arra, ami 1957-58-ban történt; akasztották az embereket, a megtorlás borzasztó kemény volt, "be voltunk tojva" - mondta.
"Rendkívül bátor tett volt, hogy végig ezeket a hülyeségeket írták" - tette hozzá, megjegyezve, nem szerette volna minősíteni az akkor történteket, de "kicsúszott a száján".
Rózsa János azt mondta, az egykori ügynöki jelentésekből senkinek semmi baja nem lett. A három különálló jelentésben leírtak között nem voltak ellentmondások - hangoztatta, arról azonban nem ejtett szót, hogy a már ismertté vált két jelentőn, Szabó Istvánon és Kézdi-Kovács Zsolton kívül, az 1957 februárjában velük együtt letartóztatott, azóta már elhunyt Kardos Ferenc filmrendező volt-e a harmadik jelentő.
"Én megköszönöm a sorsnak, hogy a Damoklész kardja nem az én nyakamra esett" - mondta.
Azzal kapcsolatban, hogy állítólag róla jelentették a legrondább dolgokat, kijelentette: helyette ne sértődjön meg senki, az ő dolga, hogy mérlegelje a történtek súlyát.
Rózsa János úgy érzi, károsak az újságok vádaskodásai, a lapok összemossák azoknak a jelentéseit, akik másoknak kárt okoztak, bajba vittek azokéival, akik megpróbálták menteni a menthetőt.
Szabó István sajtónyilatkozatairól - azokra az értékelésekre reagálva, hogy "össze-vissza beszélt" - azt mondta: amit ő olvasott, minden igaz volt.
Hozzátette: örül annak, hogy Kézdi-Kovács Zsolt egyeztetett velük, mielőtt egy hetilapban közreadta írását ügynökmúltjáról.
Kézdi-Kovács Zsolt a sajtótájékoztatón azt mondta, soha nem gondolta, hogy amit 3-4 éve írt, nyilvánosságra kell hozni.
Az újságírók előtt megismételte: 1957-ben azt tudta, hogy valamilyen módon életben kell maradni. Amit tettek, egymás és természetesen saját maguk védelmében tették - hangsúlyozta.
Azt is kiemelte: abból, hogy jelentéseket írt, neki semmi előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek.
Elek Judit felidézte, hogy a főiskola alatt senkit nem sikerült megbélyegezni, kirúgni.
Filmjeiket később úgy készítették el: a legmesszebb mentek abban, hogy elmondjanak valamit arról, mi a hatalom és a zsarnokság. Mindig a falakig mentek, és néha be is verték a fejüket - fejtette ki.
Bizonyos mondatok nem azért szerepelnek a filmjeikben, mert jelentéseket írtak, hanem mert valamit mindenáron ki akartak mondani, ez volt a dolguk. A filmtörténet, az idő majd eldönti, kik ők - mondta.
Kármentőné Singer Éva arról beszélt, hogy nemcsak 2-3-an voltak, akik a főiskolán jelentéseket írtak. Az "övéik" szerencsések voltak, mert megcsinálhatták filmjeiket, amelyek tanúskodnak mellettük, minden képkockájuk igazolja őket.
Számára inkább az a kérdés, hogy mások, akik orvosok, mérnökök lettek, hogyan igazolják magukat. Ezeknek a dolgoknak szerinte valami módon ki kell derülni, jól volna, ha az emberek megnyilvánulnának.
A sajtótájékoztató végén a filmrendezők felálltak, az újságírók nem tudtak kérdéseket feltenni; Rózsa János ezzel kapcsolatban megjegyezte, életük "még egy rövid ideig tart".
