Talán a sok zöldterület teszi, talán a rengeteg gyerek meg szerelmespár, vagy az élő koncertek, mindenesetre a Westend terasz a fesztivál alatt kifejezetten élhető helynek tűnik. A csíkos nyugágyak Londonra emlékeztetnek, de most nem lép hozzánk a parkőr, és nem kéri az egy fontot, ha belehuppanunk. Sokan napoznak, olvasnak, jó ötlet, hogy van jó pár ivóvizes kút és hűsítő, vízfecskendező szerkentyű egyaránt - az utóbbi stílusosan, szintén csíkosban. "Kijövünk, jó levegőn vagyunk, iszunk egy sört, filmet nézünk, nem elég?" - summázza egy középkorú pár.
Tér-Film-Zene Fesztivál
Délutánonként nyugis és picit álmatag, családi piknik-hangulat uralkodik a mesefilmeken, olykor még pelenkások is totyognak a fűben, tiszta hetvenes évek, még a szakáll is jön vissza, az apukákon úgy látom. Valahogy így megy ez ilyenkor: "Na, és most mit fog mondani, tudod, hogy most mit fog mondani ...?" - kérdezgeti gyerekét az anyuka, hogy aztán családilag kiabálják a ravasz kismalaccal együtt: "Forró vizet a kopaszra!"
A jazzkoncertekre a húszas-harmincas korosztály szabadul ki a munkahelyéről, Harcsa Veronikát például közel ezren hallgathatják, szerintem ő csúcsot is dönt a fesztiválon "az ő drága zenekarával". Veronika villámgyorsan beénekelte magát a köztudatba, páran már vele dúdolják a számokat, és persze elbűvölő, mint mindig: egy-egy szám között bájosan cseveg a szerelem utáni keresgélésről, az új Tankcsapda-feldolgozásokról, meg a veszprémi esőáztatta fellépésükről. A végén kéretik összesöpörni az összetört szíveket.
Az információs pultnál pár nappal később a lányok megerősítik, hogy valóban az ő koncertjén volt a legnagyobb tömeg, de a legnépszerűbbek között említik a Budapest Ragtime Bandet meg a Zubolyt is, Ágoston Béla egyik formációját a sok közül, az utóbbira azért is emlékeznek jól, mert végre táncolt a közönség. Rákérdezek, mi a helyzet esőben, többnyire ugyanúgy megtartják a koncerteket, a közönség körében osztogatott sárga esőköpenyek megteszik a dolgukat, a nézők - és az előadók is - általában hűségesen kitartanak. "Koltai Róbert közölte, hogy őt ugyan nem érdekli az eső, énekelni fog: én tartottam fölé az esernyőt." - meséli az egyikük. "Klassz, hogy vannak a programban friss filmek is, sokan jönnek mozizni, általában tízig tele vagyunk, csak a némafilmeken csappan meg kissé a közönség, nyilván, hogy elérjék az utolsó járatokat hazafelé." A lányok különben a romantikus filmeket szeretik, az S.O.S. szerelem és a 9 és fél randi szerepel a kedvencek között, azt hiszem, ez ügyben nem találkozik az ízlésünk, de hiába próbálom a saját favoritomat, a Zuhanórepülést rájuk erőltetni, betett nekik a sok vér.
Egy szelíd részeg megtalál az Én táncolnék veled alatt és elmeséli, hogy ő húszéves volt, amikor a sorozatot vetítették, és nagyon örül neki, hogy újranézheti, hát, én meg annak, hogy végre valaki ezt az emlékezetes, önképző tánckört is szereti, eddig csak az volt a téma, hogy mintha Szolnoki Tibor és Straub Dezső ugyanott vágatta volna a haját (emlékszünk ugye: szélfútta, középen elválasztott frufru), meg hogy milyen furák a nyolcvanas évek ruhái: "Ez a ciklámen ing most komoly, de tényleg??"
Kinézek egy nosztalgiadélutánra is, operettválogatással, és nem bánom meg, a legszebb nyári ruhájukban feszítő hetvenesekkel találkozom az Együtt a szoborért operettgála felvételét nézve: én Bereczki Zoltán miatt jöttem, ők Oszvald Marikáért, mindannyian elégedettek vagyunk. És jön még egy nagy zuhé is, igazság szerint vágytam már rá, napok óta szerettem volna letesztelni az esőkabátot, és a közönség ellenállóképességét, egy ideig kitart mindkettő. Az aznapi fellépők helyett ismét jazz, Pege Aladár zenél a vásznon: bárcsak lesétálhatna.
