A mozi iránti mélységes szerelem költői megvallása nem ritka a filmművészetben. Talán az egyik legismertebb és legnépszerűbb példa Giuseppe Tornatore húsz évvel ezelőtt készült Cinema paradiso-ja, melyben az apját a háborúban elvesztő Salvatore a parányi Cinema Paradisoban lel otthonra és az apai jó szót, az anyai cirógatást a filmektől és az életvidám középkorú mozigépésztől, Alfredótól várhatja. De egy hazai példával is szolgálhatunk: Can Togay '98-as Egy tél az Isten háta mögött című alkotásában a gyerekkort ugyan már elhagyó, de felnőtté még nem érett ifjú eszmél rá arra, hogy a vászonra vetített képek mennyire erőteljesen visszhangoznak az ember lelkében és, hogy a ládák mélyén szunnyadó por fedte történetek mosollyal hálálják meg az őket újra felfedező kezek cirógatását.
Alfonso Arau (képünkön) valami hasonlóról beszél a jelenleg forgó L'imbroglio nel lenzuolo (szó szerint: Csalás a papíron) című filmjében. Időpont: 1905, helyszín: Nápoly. A Lumi?re fivérek találmánya a kinematográfot megérkezik a dél-olaszországi városba, félelemmel vegyes áhítatot kiváltva a lakosokból.
A mexikói színész-rendezővel kapcsolatban vegyesek az érzéseink. Talán még senkinek sem sikerült a dél-amerikai próza legjavából ismerős álomvilágot, a Marquez képviselte mágikus realizmust ilyen hitelesen a vászonra festeni (Szeress Mexikóban), mint Araunak, ugyanakkor a stílusban benne rejlő művészkedést, dagályosságot már nem sikerült elkerülni következő alkotásában, a Keanu Reeves főszereplésével készült Pár lépés a mennyországban. A hetvenhat éves művészről egyébként rég nem hallott a nemzetközi filmvilág. Legutóbb négy éve rendezett egy kritikán aluli tévéfilmet a mexikói forradalmárról Emiliano Zapata-ról, ezt megelőzően egy John Grisham művet adaptált (A festett ház) és Az Ambersonok ragyogását tette át a kis képernyőre, hűen az Orson Welles által a negyvenes években rendezett filmváltozat eredeti forgatókönyvéhez.
A babonákat, mélyen elfojtott pusztító vágyakat jól ismerő direktor a csodaszép Maria Grazia Cucinottát (James Bond: A világ nem elég, Pompei) kérte fel a főszerepre, de láthatjuk a filmben Geraldine Chaplint, a női szívek porrázúzóját, Miguel Ángel Silvestrét és Luc Besson Nikitaját, Anne Parillaud-t is.
