Olvadás először

Színpad

Az elmúlt 15 évben két dolognak lehettünk szemtanúi az amerikai animációsfilm gyártásban: egyrészt a nagy múltú Disney háttérbe szorulásának, másrészt az újonnan alakuló gyártó cégek, többnyire számítógép-animációs filmjei gyors előretörésének, amelyekből már olyan sok készült, hogy egyre nehezebb őket fejben tartani. A Disney (amely több mint 10 éve olyan rajzfilmklasszikusokat készített, mint az Aladdin, vagy az Oroszlánkirály), hogy elkerülje a teljes anyagi csődöt, a Pixar nevű céghez társult, amellyel azóta karöltve folyamatosan rukkol elő újabb és újabb animációs filmekkel (Toy Story - Játékháború, Hihetetlen család, Némó nyomában), és igyekeznek túlszárnyalni "ellenfelüket", a Dreamworks stúdiót, amelynek nevéhez olyan mesék fűződnek, mint a Z, a hangya, Egyiptom hercege, Shrek 1-2, vagy a Cápamese. A két társaság rivalizálása sok éve tart.
 

A Jégkorszak mindkét része már csak abban is eltér a fentebb felsorolt filmektől, hogy nem a két nagy, hanem egy harmadik stúdió, nevezetesen a Fox készítette. Ez magán a filmen alig látszik meg, hiszen gyakorlatilag ugyanazzal a profizmussal készült, mint elődei, gondolok itt például az olyan apró részletek pontos kidolgozására, mint a mamutok szőrének apró rezdülései.
A Jégkorszak 2. négy évvel az első rész után került moziba. Visszatérnek az előző részből jól ismert karakterek, akik semmit nem vesztettek humorukból, még mindig ugyanolyan szerethetők, és ugyanolyan hőstetteket hajtanak végre. Ismét találkozhatunk a makkjáért kitartóan küzdő kis motkánnyal, akinek igen különleges szerep jutott a filmben. A két rész már-már ikonjává váló kis állatka véget nem érő sikertelen harca azért a fránya makkért csak mellékszál, de ismételten újra és újra megszakítja a történet menetét. A szálak ritkán, és akkor is csak rövid időre fonódnak össze. Animációs filmekben, pláne amerikaiakban az ehhez hasonló történetvezetés szokatlan, ezért a Jégkorszak 2. (de az első is) ebben is eltér a többitől. Viszont követi a korábbi filmek gyakran ironikus humorát, és emiatt a felnőtt nézők számára is élvezhető. Természetesen olyan poénokat is alkalmaz, amelyeket előzőleg már nagyon sok rajzfilmben elhasználtak, például a váratlanul meggyulladó lajhár, vagy a makkot a madárfióka torkából kihalászó motkány, mégsem érezzük őket elévültnek. Érdemes megfigyelni az emberek szerepét. Míg az első részben szinte végig jelen vannak, addig a másodikban hiányoznak. Nincsenek jó fényben feltüntetve, és, bár az állatok nem mondják ki, az olvadásért is minden bizonnyal ők a felelősek. Ezen a ponton a Jégkorszak 2. ismét eltér animációsfilm társaitól, ugyanis egy aktuális téma gyerekmesébe ágyazása manapság meglehetősen ritka. Azt is jó megoldásnak tartom, hogy a film során mindössze egy zenei betétet hallhatunk, a keselyűk dalát, mást nem. Ha legalább öt ilyen zeneszám (ami főleg a Disney filmek kedvelt fogása) lenne a filmben, sokat veszítene erejéből a történet.
A második rész nem jobb az előzőnél, viszont nem is rosszabb. A film nézettsége továbbra is töretlen, de a Jégkorszak 2. sikere nem biztos, hogy sokáig kitart, hiszen már a mozikban van a Disney stúdió következő filmje, a Vadkaland, és hamarosan egy újabb is, Verdák címmel. És akkor még nem is beszéltünk a készülő Shrek 3-ról. Az animációs filmek "csatája" tehát még korántsem ért véget, de azt gondolom, ennek a gyerekek, akik ebből mindenképpen nyertesen kerülnek ki, csak örülhetnek.