Az Oscar-díj átadására 2011-ben 83. alkalommal kerül sor a filmkészítés fellegvárában, Los Angelesben. A szervezők minden évben igyekeznek valamilyen újítással előállni. Idén - követve az egyre komolyabb műveletekre alkalmas mobiltelefonok, kézi számítógépek ugrásszerű fejlődését - technikai szenzációval lepték meg az Oscar-rajongókat, és bekamerázták a színfalak mögötti termeket, interjú-szobákat, a győztesek fogadásának helyszínét. Az 'okos' telefonokkal így bárki követheti például a színrelépés pillanatait vagy a nyertesek színfalak mögötti örömét.
Többek között ezt is el kellett mondania megnyitó beszéde alkalmával a színész, író, rendező és producer Kenneth Branagh-nek, akit a Shorts! rendezvény házigazdájának jelölt ki az Amerikai Filmakadémia. A sok titulusából viccet gyártó Branagh egyébként maga is büszkélkedhet jó néhány Oscar-jelöléssel. Az 1989-es V. Henrik, az 1992-es Hattyúdal és az 1996-os Hamlet mind kiérdemelte az Akadémia nominációját. Az alkotó továbbra is elsősorban rövidfilmeket készít.
A vetítéssel egybekötött szimpóziumon elhangzott, hogy idén népes mezőnyben mérkőznek meg a rövidfilmek alkotói az arany szoborért. A nemzetközi szelekcióban az öt rövidfilm mellett öt animációs short movie-t is jelöltek. A több mint négyórás rendezvény első részében az animációkat tekinthette meg a közönség, majd ezután került sor a készítőkkel folytatott beszélgetésre. A második rész forgatókönyve ehhez hasonlatosan a vetítésekkel kezdődött, majd beszélgetésekkel zárult.
A vetítéssel egybekötött szimpóziumon elhangzott, hogy idén népes mezőnyben mérkőznek meg a rövidfilmek alkotói az arany szoborért. A nemzetközi szelekcióban az öt rövidfilm mellett öt animációs short movie-t is jelöltek. A több mint négyórás rendezvény első részében az animációkat tekinthette meg a közönség, majd ezután került sor a készítőkkel folytatott beszélgetésre. A második rész forgatókönyve ehhez hasonlatosan a vetítésekkel kezdődött, majd beszélgetésekkel zárult.
Az amerikai Teddy Newton Day & Night (Nappal és Éjszaka) című, mindössze 6 perces filmje 3D-ben, könnyed humorral, metaforikusan jeleníti meg az éjszaka és a nappal örök versengését. Az alkotó elmondta, hogy a címbéli két karakter ábrázolásának ötlete véletlenül pattant ki a fejéből, amikor egy kulcslyukon nézett át. Az Egyesült Királyságból származó két rendező, Jacob Schuh és Max Lang The Gruffalo című munkája kevéssé elvonatkoztatott, inkább a La Fontaine-mesék dramaturgiai formavilága fedezhető fel benne. Geefwe Boedoe rendező felnőtteknek szóló Let's Pollute (Szennyezzünk!) című 7 perces animációja egy fordított tételbizonyítás, antireklám. Filmje arra bíztat bennünket, hogy használjunk több energiát, vásároljunk többet mindenből és lehetőleg csak egyszer használatos, eldobható dolgokat, és ellenőrizzük, hogy kellő mennyiségű vegyszert tartalmaz-e a megvásárolt ételünk. A téma valóban aktuális, talán éppen ezért túlságosan is kézenfekvő és hatásvadász. A film képi megjelenése gyermekrajzokra emlékeztet.
Nem úgy az ausztrál The Lost Thing-nek (Az elveszett dolog), amelyet a Miró festményeit előhívó képi világ, és fantáziadús figurák tesznek különlegessé. Shaun Tan és Andrew Ruhemann munkája azonban meglehetősen depresszív miliőt teremt. A Madagascar, a journey diary (Madagaszkár, úti napló) művészien megrajzolt képeivel, az alkotók által - ahogyan azt a szimpóziumon megosztották a közönséggel - a helyszínen gyűjtött zenével emelkedik ki a mezőnyből.
A második rész rövidfilmjei egy kivételével súlyos témákat dolgoznak fel. Ugyan nem mindegyik történet végződik tragédiával, de a determináltság súlya beárnyékolja a hétköznapi hangulatokat. A kivétel az amerikai God of Love (A szerelem Istene), amely fekete-fehér kockáival rózsaszín, szürreális világot teremt. Az amerikai filmek olykor szirupos szerelmi ábrázolásának egyfajta paródiájaként is tekinthetjük a filmet, melyet Luke Matheny rendező jegyez. Az ír The Crush (Gyötrődés) című kisfilmben szintén jelen van a humor, de a tragédia lehetősége folyamatosan az elszánt, nyolc éves fiúra, Ardalra és szerelmére, fiatal tanárnőjére vetül. Végül éppen a humor eszközével menti meg szereplőit a rendező, Michael Creagh. Atmoszférájában hasonló, de megrázó kimenetelű a The Confession (A gyónás), amelyben a két alsó tagozatos fiú önszántukon kívül válik egy ártatlan család gyilkosává. Tanel Toom filmje eltúlozza ugyan a véletlent, a jól vágott mozi azonban hiteles történetté áll össze. Kiváló rendezői munka a Na Wewe, a belga Ivan Goldsmidth műve. A ruandai határ etnikai harcaiba enged bepillantást a minden másodpercében feszültséggel terhelt, a dokumentumfilmek objektivitásával operáló tizenkilenc perces alkotás. Ian Barnes filmje egy gyógyíthatatlan rákban szenvedő 15 éves fiú vívódásait mutatja be, aki utolsó kívánságaként szeretné elveszíteni a szüzességét. A szívszorító történet esendőségről, küzdelemről, vágyakozásról és emberségről szól.
Az Oscar-díj átadására idén február 27-én este, a megszokott helyen, a Los Angeles-i Kodak Színházban kerül sor.
