(MTI) A szervezők közlése szerint az 1905 és 1986 között élt hollywoodi rendező mintegy negyven filmjét tekinthetik meg a rangos, A-kategóriás fesztivál vendégei. Mint ahogy az 2010-ben és 2011-ben az Ernst Lubitsch, majd Vincente Minnelli munkásságának emléket állító retrospektív vetítéssorozatok esetében is történt, a filmekhez kapcsolódóan beszélgetésekre invitálják a Locarnóban vendégeskedő színészeket, filmművészeket és kritikusokat.
"Otto Preminger mozija a forma és a történet zsenialitásán nyugszik" ? vélekedett Olivier Pére, a seregszemle művészeti vezetője. "Páratlan érzéke az egyensúly eléréséhez, érzelmekkel párosuló hideg intelligencia, nagyfokú szkepticizmus és emberség ? ezek jellemezték" ? foglalta össze.
Otto Preminger 1905-ben született az Osztrák-Magyar Monarchiában, Max Reinhardtnál tanult színészmesterséget és rendezést. Első játékfilmjét Die grosse Liebe címmel forgatta 1931-ben Ausztriában. Három évre rá vándorolt ki Amerikába, ahol kisebb produkciókban dolgozott rendezőként a 20th Century Fox stúdió kötelékében.
1944-ben készült első mesterműve, a Valakit megöltek (Laura), a film noir klasszikusa. Sok kritikus szerint ez minden idők egyik legjobb bűnügyi filmje. A fordulatokban bővelkedő, több Oscar-díjra is jelölt film után az Ambert, egy kosztümös történelmi drámát forgatta.
Preminger az ötvenes évek elején kimenekült a stúdiók rabságából és önállósította magát. Független producerként addig említeni sem mert témák megfilmesítőjeként lett ismert. A Hold kék (Szűz a tetőn ? 1953) című pikáns komédiája angol és német változatban is elkészült, nem véletlenül, hiszen a szexualitást állította a középpontba. A film óriási botrányt kavart, mert elhangzott benne az addig tabunak számító "szűz" kifejezés.
Az aranykezű ember (1955) volt az első nagyobb hollywoodi film, amely a kábítószerrel foglalkozott, míg az 1959-es Egy gyilkosság anatómiája egy gyilkosság és nemi erőszak bírósági tárgyalását dolgozta fel. A védőügyvédet alakító James Stewart sokkolta a konzervatív Amerikát, amikor kiejtette a "harisnyanadrág" és "melltartó" szavakat. Az 1967-es Vihar Délen a faji kérdés koránál radikálisabb szemléletű megfilmesítése volt.
1957-ben sikerrel filmesítette meg a Jó reggelt búbánat című bestsellert, annál nagyobb bukás volt viszont az ugyanabban az évben készült Szent Johanna, pedig a főszerepet Ingrid Bergmanra osztotta. Producerként persze voltak a bevett mintákat követő filmjei is, az 1954-es A soha vissza nem térés folyója hagyományos western volt, Marilyn Monroe-val és Robert Mitchummel a főszerepben.
Színészként a hideg és kegyetlen náci szerepébe skatulyázták be, meggyőzőt alakított például a Stalag 17 című filmben, jóllehet ő maga hithű zsidó volt. Talán ez is inspirálta 1960-ban a zsidó állam megalapításáról szóló monumentális eposz, az Exodus elkészítésére, ennek rendezője és producere is volt.
Az idős korában Alzheimer-kórban szenvedő rendező hosszabb visszavonultság után 1986. április 23-án New Yorkban halt meg.
