Az említett díszelőadást 2002. április 16-án, a holokauszt áldozatainak emléknapján tartották az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Sipos Áron, a Focus Film ügyvezetője elmondta: 2002-ben szerettek volna méltóképpen megemlékezni Giorgio Perlasca halálának évfordulójáról, de az akkor vetített kópia még nem a végleges volt. A mostani premier előtt, október 5-én az alkotás immár végleges változatát szintén díszelőadáson mutatják be, ugyancsak az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a MittelCinemaFest közép-európai olasz filmfesztivál zárásaként.
A filmről
2001. telén tíz héten át Budapesten forgatták a Perlasca - Egy igaz ember története című, olasz-magyar-francia koprodukciót, mely Giorgio Perlasca (1910-1992) magyarországi zsidómentő tevékenységéről szól. Az olasz Perlasca hazánk német megszállása idején, magát spanyol diplomatának kiadva, csaknem hatezer magyar zsidó életét mentette meg kalandos úton.
A filmet az itthon 1997-ben megjelent A jótett egyszerűsége című könyv (írója: Enrico Deaglio) alapján Stefano Rulli és Sandro Petraglia írta, és az ál-ügyvivőként tevékenykedő olasz marhakereskedő, Giorgio Perlasca igaz történetét meséli el. Korábban mar készült egy dokumentumfilm Perlascáról az olasz televízió számára, mely többek közt a mostani játékfilm hazai producerének, Sipos Áronnak a munkája. Elsőként azonban Elek László 1989-ben megjelent, Az olasz Wallenberg című könyve számolt be az addig ismeretlenségben élő hősről. 1988-ig nem tudott a világ Perlascáról, ekkor leltek rá néhányan azok közül, akiket megmentett. Ezután Itália, Magyarország, Izrael, Spanyolország és az Egyesült Államok is kitüntette.
A film rendezője Alberto Negrin (főbb filmjei: ,,Mussolini and I?, Anthony Hopkins és Susan Sarandon főszereplésével, ,,Voyage of Terror? Burt Lancasterrel, ,,The Secret of the Sahara? Ben Kingsleyvel), főszereplője pedig az olasz Luca Zingaretti (az Itáliában népszerű krimi, a Montalbano felügyelő című tévésorozat sztárja, ismertebb filmjei: ,,Mussolini and I?, ,,Abissina?).
További ismert, külföldi szereplő: Mathilda May (Eleonóra grófnő), Franco Castellano (Ádám). A hazai színészek közül néhányan: Cserhalmi György (Bleiber, német százados), Szacsvay László (László, a hegedűs), Stohl András (Nagy, nyilas hadnagy), Tordy Géza (Sanz Briz, spanyol konzul), Rudolf Péter (Sárosi), Garas Dezső (Rabbi), Bezerédi Zoltán (Vajna, nyilas miniszter), Kolos István (Magda férje), Spáh Károly (Ferenc, a ,,hírvivő? zsidó fiú, aki a tetőkön közlekedik) és Ónodi Eszter (Lina, a szobalány).
Főként eredeti helyszíneken forgattak, az akkor már bezárt, de még a renoválás előtt álló New York palotában, a Nyugati pályaudvaron, a Lőrinc pap téren, az Eötvös utcai Podmaniczky palotában és a Dohány utcai zsinagógában, ahol a gettó egy részét is felépítették. Látványos, sokszereplős jelenetek felvételére is sor került, például a Nyugatiban felvett ,,deportálás?, amelyen csaknem 450 statiszta vett részt. Gulyás Kiss Zoltán kaszkadőr csapata is fontos szerepet kap a moziban, hiszen a tetőről leeséstől, az autós gázoláson át, a lövöldözéseket, az autóbalesetet, sőt az üldözöttek Dunába lövését is valósághűen szerették volna ábrázolni az alkotók. A jelmezeket Gyarmathy Ágnes, a díszleteket Gárdonyi László tervezte, a sminkmester Forgách Erzsébet. A rendező asszisztense Kolos István, aki színházi rendezőként is dolgozik.
A film az olasz kritikusok szavazata alapján elnyerte az ún televíziós Oscart, melyet 2003. április 24-én San Remoban vehettek át az alkotók.
