Fred Zinnemann filmje a hidegháborús korszak, sőt az egész westerntörténet egyik fő műve. A múlt századi fényképeket idéző híradószerűséggel és a feszültség végsőkig fokozásával tárja elénk a nyugalomba vonuló, megfáradt seriff drámáját, akit sorra magára hagynak a vadnyugati kisváros lakói, félvén a déli vonattal érkező börtönviselt bandita bosszújától.
"A film a lelkiismeretről szól. Szerintem nem western, csak történetesen a Vadnyugaton játszódik. Egy emberről beszél, akinek menekülnie kell. Aztán egyszer csak megáll, és azt mondja: 'Nem tudom tovább csinálni. Vissza kell mennem.' És visszamegy, vállalja a következményeket a végsőkig" - nyilatkozta a négy Oscar-díjat nyert film rendezője 1953-ban.
A Gary Cooper és Grace Kelly főszereplésével forgatott Délidőben azon ritka mesterművek egyike, amelyeket a kritika és az ipar (kasszasiker) is elismertek. H.H. Kirst német filmtörténész szerint a "férfibátorság balladája, a magány és az önmagunkhoz, meggyőződésünkhöz való hűség dicshimnusza", ezzel a western toposzainak megőrzője, de a zsáner gazdagítója is. Annyiban mindenképp, hogy a második világháború után összetettebbé váló hőskarakter - akinek győzelme szinte mindig pirrhuszi - nemcsak a banditákkal kerül konfliktusba, hanem a környezetével is, és ezáltal társadalomlélektani motivációkkal gazdagítja a műfajt.
Zinnemann európaiasan kifinomult, feszes rendezését a maga idejében többen a McCarthy-korszak kommentárjának vélték, annak ellenére, hogy az osztrák származású direktor később mindenhol elmondta, filmje semmiképpen sem tekinthető politikai parabolának.
A remake jogait megvásárló Mark Headley (olyan másodvonalbeli filmek producere, mint A kívánság bajjal jár, vagy a Pasifogó kommandó) és Christopher Mitchum (Robert Mitchum fia, színész, hét év kihagyás után tavaly tért vissza a vászonra a felejthető Soul Searchers című horrorral) jelenleg a rendezőt és a főszereplőt vadássza a jövő év februárjától forgó, húszmillió dolláros költségvetéssel tervezett filmhez.
