A filmes második nagyjátékfilmje saját hazájában és nemzetközileg egyaránt nagy sikert aratott: a Hátralévő életed első napját körülbelül 30-40 fesztiválra hívták meg világszerte. Mivel a filmet már két évvel ezelőtt mutatták be Franciaországban, Bezancon szerint a Titanic az utolsó mustra, ahol műsorra tűzik, viszont a direktor úgy találta, a budapesti a legszebb moziterem, ahol valaha vetítették a munkáját (az Uránia Nemzeti Filmszínház volt a helyszín).
A rendező azt is elárulta, hogy az időről, még közelebbről a múló időről szeretett volna beszélni, ennek bemutatására pedig a család a legmegfelelőbb kulcs. A Hátralévő életed első napjának középpontjában egy öttagú család áll (anya, apa, két fiú- és egy lánygyerek); az ő életükből ismerhetünk meg öt fontos napot 1988 és 2000 között - a film érdekessége, hogy minden egyes nap egy-egy külön epizód, melynek más és más családtag a főszereplője.
Habár Bezancon saját családja is "csodálatos és nem csodálatos" egyszerre, a filmbeli famíliát az alkotó (aki nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója is volt művének) nem saját rokonairól mintázta. Sokkal inkább az olasz családi vígjátékokat vette alapul munkájához, mivel véleménye szerint az olaszok ebben a műfajban nagyon jók. A Hátralévő életed első napja esetében különösen fontos szereplőválogatás pedig a direktor elmondása szerint úgy zajlott, hogy először a szülőket választották ki, és csak ezután a gyerekeket játszó színészeket. Ennek során egyébként nem külső, fizikai, hanem másfajta hasonlóságot kerestek a szereplők között - inkább a benyomások számítottak.
Végezetül a filmes jelenlegi terveiről is mesélt: éppen egy új projekten dolgozik, aminek szeptemberben fogja elkezdeni a forgatását. A készülő film az anyaságról szól, és egy regény adaptációja (címe magyarra fordítva: Egy boldog pillanat). Sajnos személyesen a közönség többször már nem találkozhat az egyébként igen közvetlen és jó humorú fiatal alkotóval, de a Hátralévő életed első napját még játsszák a Titanicon: április 15-én, csütörtökön nézhetjük meg 16.45-kor a Toldi moziban.
Kritikánk a filmről:
