A krimi nem tartozott a szocialista filmgyártás kedvelt műfajai közé, ezért az a néhány film, ami a műfajjal kísérletezik, inkább "határeset." Ezt már a korabeli nézők is érzékelték, de mai szemmel különösen szórakoztató, hogy a szocialista kultúrpolitika mennyire nem akart szembesülni a bűnözéssel.
Az alvilág professzorában nemcsak az áldozat, de a tettes is Nyugat-Németországban él. Az Özvegy menyasszonyokban (augusztus 18.) szinte vígjátéki alapszituációval szembesülünk: az áldozat egy házasságszédelgő sofőr. Az ártatlan gyilkosokban (augusztus 25.) is csak játszanak a gyilkossággal, merő véletlen, hogy a történet komolyra fordul. A múmia közbeszól című alkotásban (augusztus 4.) az óceánon túli kémek egész hada harcol egy magyar találmányért, s bizony csak a film vége felé derül ki, hogy nem is olyan értékes a keresett találmány. A Jaguárban (augusztus 11.) trükkös újságírókat ismerhetünk meg, akik szenzációs bűnügyekkel kívánják fellendíteni lapjuk olvasottságát. A Kártyavár (július 28.) nyomozója egy orvosprofesszor rejtélyes meggyilkolásának próbál a végére járni, de az ügyet egy másik gyilkosság is bonyolítja...
A nézők ne számítsanak erőszakra, fegyverropogásra, vérpatakokra, inkább mosolyra, jóízű kikapcsolódásra, s ami a legfontosabb, nagy színészparádéra, hiszen akkoriban még ebben a lenézett zsánerben is színészeink legjava szerepelt Latinovits Zoltántól Mensáros Lászlón át Pécsi Sándorig.
