A tizenegyszeres Emmy díjas Matt Groening, a film és a sorozat szülőatyja, nem bízta a véletlenre a dolgokat. Tíz másik íróval együtt veselkedett neki annak, hogy teletöltsön kilencven percet azzal a szatirikus és fanyar humorral, melyet a rajongók elvárnak a Bart famíliától.
Nos, a sikert mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Amerikában a bemutatás utáni első héten már több, mint 74 millió dollárt hozott a konyhára, Angliában pedig mostanság a Simpson család áll a népszerűségi lista élén.
Bart Simpson egyik legmókásabb mondata valahogy így hangzik: "Hülye leszek fizetni valamiért, amit otthon ingyen is megnézhetek a tévében." Mint azt a fenti számadatok is mutatják, a legtöbb rajongó más véleményen van, és szívesen nyúlnak a zsebükbe, hogy lássák a talán minden idők legjobban várt filmadaptációját.
A közönségsiker ellenére azért akadnak olyanok, akik szerint a mozi inkább egy óriásira nőtt epizód: egy rész, ami magába tömött egy radioaktív fánkot.
A meghittség bája?
Talán ez a titok, amiért a közönség annyira lelkesedik értük. Mert nem túlzás azt mondani, hogy az amerikai populáris kultúra története, sőt az egész nyugati civilizáció olyan, mint a Simpson család életének egy hosszú-hosszú fejezete.
Ebből azért nem következik, hogy a moziverzió a 18 évnyi tévésorozat közel 400 részének csúcspontja. Simpsonék a szatirikus humor kimeríthetetlen tárháza, önirónia, éleslátás, és nem utolsó sorban egy megismételhetetlen tévés sikersorozat. A filmes verzió azonban nem jobb, mint a legjobb epizód. És nem is erőlteti, hogy az legyen.
Akkor mit nyújt nekünk, mozilátogatóknak? A Simpsons film egyszerűen a legtisztább tükör, melyen át láthatjuk sikereinket és tökéletlenségeinket, rengeteg ámulatba ejtő mozzanattal és sok-sok poénnal tarkítva.
