?Idő van!? - szól a fesztivál szlogenje, ami természetesen nem a sürgetés jól bevált frázisaként, hanem épp ellenkezőleg értendő. ?Relax?, ?slow down?? és folytathatnánk a sort a mindennapi szóhasználat és a szleng közt lavírozva, mindkettő hűen tolmácsolná a fesztivál lényegét: a ráérős, kifelé és befelé egyaránt figyelő tudatállapotot, az igényes filmek kulturált fogyasztását. Kérdés, hogy ebben az esetben mi minősül igényesnek, illetve hogy a siker vagy a részvétel a fontos. Mindenesetre igen dicséretes, hogy a július 26. és augusztus 1. között megrendezett Slow Film Fesztiválon több mint 30 ország 210 filmjét vetítették le az egri Uránia moziban és az új pláza kebelében nemrég megnyílt Agria moziban. A fast food étteremláncokkal szembehelyezkedő slow food mozgalom eszmeiségét követve és azt egyúttal a film műfajára átfordítva a szervezők igyekeztek ráébreszteni az egyszeri városlakót, hogy a film esetében sem mindegy, miből és hogyan készül a végül pupillánk terítékére kerülő ?étek?.
Valószínűleg nem sok fesztivál büszkélkedhet a ténnyel, hogy minden beküldött filmet bemutat. Így az elsőfilmes munkáktól kezdve a nagyobb költségvetésű filmekig igen széles a paletta, bár a tavalyi filmekre visszaemlékezve mintha idén egy kissé a próbálkozások felé billent volna a mérleg. Persze az is lehet, hogy csak a saját, szelektív tapasztalat beszél belőlem: tavaly ugyanis sikerült elkapnom az ukrán Alan Badoyev Orangelove című, zseniális filmjét, ami - bár a dvd folyamatos akadása és az utolsó húsz perc nélkülözése mellett, de - bebizonyította, hogy a sok vhs-minőség és pixelekre szakadt kép közt azért akad olyan arany is, ami fénylik. Idén ilyen gyöngyszemekre többnyire csak a versenyen kívüli filmek közt bukkantam, a fesztivál ugyanis a legújabb magyar filmek közül is igyekszik szemezgetni, lehetőség szerint alkotói találkozókkal.
A fesztiválnyitó Eszter hagyatéka kellőképpen megalapozta a rendezvény ?lassúságát?, az eredetileg tervezett alkotói találkozó viszont a rendező, Sipos József távolmaradása miatt meghiúsult. Ezzel szemben több francia alkotó jelenléte kárpótolta a fesztivál közönségét: az idei rendezvény első két napján kizárólag francia filmek közül válogathatott a nagyérdemű. Ahogy Kiss Lajos fesztiváligazgató elmondta: a franciák tavaly is igen nagy számban küldtek be filmeket, idén pedig ők jelentkeztek a legtöbben. A francia jelleget erősítette a Forrás Galériában megtekinthető, Yves-André Gomez fotós és Carla van der Werf szobrász kiállítása. A két alkotó leginkább más műalkotásokból - Gomez a XIX.-XX. századi ipari és nem ipari építmények részleteiből, míg Carla van der Werf nyugat- és közép-európai irodalmi művekből - táplálkozva hozta létre saját művészi világát.
A különböző kultúrák iránti érdeklődés nemcsak ez esetben, hanem a fesztiválon bemutatott filmeken is tetten érhető: ?Azt szeretnénk, ha ebből a hihetetlenül sok filmből mindenki megtalálná mások történetében a saját kis történetét? - mondják a szervezők. És valóban: minden film - még akkor is, ha nem kifejezetten egy adott ország társadalmi vagy egyéb jellegű kérdéseit feszegeti - lenyomat, az adott film származási helyének virtuális lenyomata. Akad olykor ?keresztszemes? megoldás is, mint amilyen például a vietnámi származású, de francia állampolgár Gaelle Vu Binh Giang esete. A rendező Ho című, igen hosszúra nyúlt, 150 perces filmje a slow film prototípusa: a Vietnámban tett, a rendező saját rokoni szálainak felgöngyölítésére hivatott utazás megörökítése egyszerre altató és érdekes, túl hosszú és túl rövid. A rendezővel ezután egy provokatív - és a közönségből többnyire ellentmondásos érzéseket kiváltó - alkotás, a Vivants et nus (Élve és meztelenül) után találkozhattunk személyesen is, ahol igazából nem nagyon tudott mit kezdeni az öncélú szex miértjét firtató, nézői kérdésekkel. A hölgy ugyanis a film rendezőjének, Jean-François Néplaznak a felesége, és többek közt ők maguk is intim helyzetben láthatóak a kissé kaotikus és az én idegszálaimat is a végletekig feszítő filmben.
A fesztivál zsűrije - Báron György filmkritikus, Duló Károly filmrendező és Erős Péter operatőr-rendező - végül a multikulturalitás és internacionalizmus jegyében, fele-fele arányban magyar és külföldi alkotóknak ítélte oda a négy díjat. A rövid játékfilm kategóriában iráni alkotás, Babak Amini Az angyalok a földben halnak meg című filmje győzedelmeskedett, a hosszú dokumentumfilm legjobbjának pedig Vladimir Kozlov orosz rendező Rock-monológja bizonyult. A két fennmaradó kategóriában a magyar mezőny diadalmaskodott: a legjobb rövid dokumentumfilm Hajósi Szabó Csilla Panelkocka című filmje lett, amely sajátos hangulatával hűen tolmácsolta a panelek furcsa világának egy szeletét. A fődíj is hazai alkotóhoz vándorolt: Balog Gábor és Hajdú Farkas Zoltán Az árulásról című dokumentumfilmje a kelet-európai sorsok megrendítő ábrázolásával nyerte el a zsűri tetszését. A Slow Film Fesztivál legjobb filmjeit augusztus 4. és 6. között Gyergyószentmiklóson mutatják be.
