Az első filmjét rendező Koltai Lajos hihetetlen érzésnek nevezte, ami áthatja. Mint mondta, Kertész Imre döntésével, hogy a filmet ő rendezheti meg, eldőlt a sorsa, legalábbis négy évre.
"Tessék átölelni, ha lehet, és remélem, hogy lehet" - mondta a filmről az alkotó, hangsúlyozva, hogy az alkotás sokak összmunkája.
A rendező-operatőr még a vetítés előtt bemutatta stábját, mondván: a végén egy helyénvaló dolog van, az pedig a csend.
"Nagy utat tettek meg, velem együtt" - mutatott rá a stáb tagjait színpadra szólítva Koltai Lajos.
Kiemelte, hogy mindvégig a személyességet tartotta szem előtt a forgatáskor, mindenkivel igyekezett személyesen beszélni a jelenetek előtt.
"Szeretném megköszönni a megköszönhetetlent" - mondta segítőihez fordulva.
Pados Gyula operatőrt vizuális partnerének nevezte, a főszerepet alakító Nagy Marcellről pedig azt mondta: kölcsönadta magát, szívét és lelkét.
Koltai Lajos végezetül Kertész Imrét szólította színpadra, akit a teltházas közönség vastapssal fogadott.
