Tóth László, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: - Ann Hornaday kritikája szerint a Kertész Imre regényéből készült Sorstalanság sok más hasonló témájú filmmel szemben elhagyja az ismert kliséket, a vizuális történetet a legstilizáltabb, felejthetetlen képekre és gesztusokra csupaszítja le.
A rendező Koltai munkáján végig látszik, hogy kiváló operatőr: az aprólékos műgonddal megkomponált és forgatott filmen a szépiafesték-paletta először édeskés nosztalgiát sugall, majd fokozatosan a színétől és értelmétől megfosztott világot jeleníti meg.
A film utolsó jelenetei mesterien idézik fel, milyen zavarodottsággal járhatott a visszatérés, a túlélő milyen helyzetekbe kerülhetett. A kritikus törést érez a műben ott, ahol a főhős, Köves Gyuri végül fanyar szavakkal kijelenti, hogy folytatnia kell "ezt a folytathatatlan életet".
A Kertész Imre szavaiban tükröződő kétértelműség, fekete humor, fortélyos, bölcs irónia a kritikus szerint nem érvényesül teljesen Gyurinál, aki a filmben nem sokkal több a szenvedés szótlan jelképénél. A kritikus szerint érdekes lett volna olyan jellemet látni, aki olyan kemény és mókás, mint amilyenek a szavak, amelyekkel később elmeséli történetét. Tulajdonképpen van is ilyen szereplő a filmben, a Dimény Áron által alakított idősebb fogoly, aki azt tanácsolja Gyurinak, hogy mindig legyen egy falás kenyér a zsebében "önbecsülésből".
A kritikus szerint még egy ilyen csaknem végzetes hiba ellenére is a Sorstalanság meditáció Kertész fő témáiról, a sors véletlenszerűségeiről, valamint a jó és a rossz ugyancsak kiszámíthatatlan természetéről. Elegánsan mutatja meg az antiszemitizmus abszurditását, és sikerül láthatóvá tennie azt, ami mindig is felfoghatatlan marad.
Kanadai lap méltatta a Sorstalanságot
Ottawa, 2006. február 4., szombat (MTI) - A Sorstalanság érvénytelenítheti azokat a nézeteket, amelyek szerint a Steven Spielberg rendezte Schindler Listája, a Roman Polanski által készített A zongorista és a Tim Blake Nelson jegyezte A szürke zóna című film után bármilyen új kísérlet a Holokauszt borzalmának lefestésére eleve kudarcra van ítélve - olvasható a kanadai The Globe and Mail című lap filmkritikájában Koltai Lajos filmjéről.
Michael Posner kritikus az újság legfrissebb számában megjelenő cikkében, amelyet az alkotás kanadai bemutatásához időzítettek, tájékoztatja az olvasókat arról, hogy a Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imre önéletrajzi regényéből készült film Koltai első rendezése.
A korábban több mint 70 film elkészítésében operatőrként közreműködő Koltai "egy mesteri festő szemét" adja hozzá többletként a regényhez. A képi beállítások - például a táborok brutális, nihilisztikus mindensége véget nem érő sártengerükkel - vissza-visszatérően szépséget közvetítenek.
Nem mellesleg ez - a koncentrációs táboron belüli lét szépségének bemutatása - volt a regényíró szándéka is. A táborba zártak sorstalanságra voltak kárhoztatva abban az értelemben, hogy csak a "mostot", a létezés jelenét ismerték, s nem várták, hogy lehet jövőjük az elektromos kerítésen kívül. Éppen ezért a táborbeli létben lehetett, s volt is egyfajta családiasság, s annak megvolt a maga perverz szépsége - írta a kritikus.
A filmet a korábbi montreali bemutató után pénteken vetítették először Torontóban és Vancouverben.
