De Spielberg nem egyszerűen portréalany, nem is csak egy filmrendező. Ő az az ember, aki filmben gondolkodik, beszél, lát. Ül a székben és beszél szakadatlan, de nem magáról, hanem a benne folyamatosan működő filmről. Richard Schickel rendezőnek (őt sohasem látjuk, a kérdéseit is kivágták, az interjú inkább monológgá folyik össze) elmeséli, hogy tizenévesen egyszerűen belógott a Universal Studio egyik épületébe, nagyokat köszönt a portásnak, és ha idegent látott, elbújt a vécében. Aztán egyetemista lett, közben tévésorozatokat rendezett, és mire 1973-ban első játékfilmjét, a Párbajt megcsinálhatta, a műszak már nem nézte ki a pattanásos kamaszt a stábból, mert mindenki érezte, hogy a filmhez nagyon ért. Aztán sorra meséli a nagy filmek sztorijait, de nagyon keveset azokból a hálás poénokból,
Rendezte: Richard Schickel
 |
Spielberg on Spielberg
Amerikai Egyesült Államok, 2007
Operatőr: Kris Denton
Vágó: Bryan McKenzie
Zene: Casey Cohen
Szereplők: Steven Spielberg
Kópia: Beta SP
Színes
86 perc
amilyenek minden forgatáson előfordulnak. Hanem, hogy mennyibe fájt a stúdiónak, amikor a műanyag cápa a próbaforgatáson kipukkadt, és hogy gyerekkorától fogva izgatta, milyen lehet egy ufón elhagyni a földet, meg a többi kamaszos marhaságot, amiből a mozitörténet egyik legnagyobb életművét hozta létre. De soha, egyetlen gesztusával sem utal erre a nagyságra, a sikerről kizárólag, mint a stúdiók bevételéről beszél. Egy őszülő hajú tinédzserrel ülünk szemközt, aki imádja a filmet, ezen a nyelven tudja tökéletesen kifejezni magát, minden jó téma, kép, izgalmas arc új kalandot jelent neki. Közben látjuk a filmbevágásokat, mára mindegyik szerepel a filmtörténeti órák törzsanyagában. Aztán a film utolsó nyolc percében hirtelen arról kezd beszélni, miről szól neki mindez, a földönkívüli kocsonyácska, a fekete amerikaiak jogai, az emberlelkű robotgyerek és a gettóból zsidókat kimentő gyáros története: a párbeszéd lehetőségéről. Mert ez az okos szemüveg mögé bújó ember valahogy gyerekkorától fogva, még most is, mindig, úgy gondolja, hogy bármely lények bármilyen típusú találkozásából valami mindig megszületik. És ezen sem számítógép korszak, sem atomizálódó 21. század, de még az emberlelkű robotok uralma sem változtat.
