Az irodalom "pletykarovatának" egyik legkedvesebb története 1910-re vezethető vissza. A Vígszínházban történt: a próba szünetében Kéri Pál újságíró lépett oda Kosztolányi Dezsőhöz, aki történetesen egy fiatal színésznő, Harmos Ilona mellett ült, ekkor még ismeretlenként. Beszélgetni kezdtek, majd Kéri így szólt: "kérem, mutasson be a húgának". Maguk is rácsodálkoznak a hasonlóságra, beszédbe elegyedtek, s a színházból már ismerősökként távoztak. Nem lettek szerelmesek, de ezután folyton keresték egymás társaságát.
Igazi "se veled, se nélküled" kapcsolat alakult ki köztük. Dide és Manyi eleinte csak pajtásoknak tűntek, szerepeket osztottak egymásra, hogy polgárpukkasztó jeleneteket adhassanak elő az utcán, sokak megbotránkozására. De a barátok gyorsan átláttak a szitán, ketten is segédkeztek abban, hogy a kínzó szerelemből végül házasság alakuljon: Kosztolányi unokaöccse, Brenner József doktor, azaz Csáth Géza, és barátja, Karinthy Frigyes. Kosztolányi mindössze 26 éves volt, mikor találkozott későbbi feleségével, Ilona 21, Karinthy 23. A "Pesti csillagok" furcsa háromszöge nélkül azonban ma jóval szegényebb lenne az irodalomtörténet.
A megismerkedésük és a házasság között eltelt három évet remekül dokumentálja hármuk levelezése. A legenda mögötti valóságot most Kovács Patrícia (Harmos Ilona), Makranczi Zalán (Karinthy Frigyes) és Földi Ádám (Kosztolányi Dezső) idézi meg. Mert, mint Kosztolányi életéből is kiderül: művészt alakítani egy művésznek a legnehezebb feladat.