| Pálos György filmje, a Sztornó újabb "iskolapélda" lehetne arra, hogy a filmművészetben is fontosabb a "mi"-nél a "hogyan". Pálos és a Közgáz Vizuális Brigád közösen készített filmje egy banális történetet dolgoz fel. A Sztornó központi metaforája mindjárt az első percekben elhangzik: "Egyszer egy nő a buszon kapaszkodó karomnak nyomta a mellét. Én meg csak kapaszkodtam tovább." Ahogy a film főhőse, egy harmincas éveinek közepén járó történelemtanár, "Én" nem tesz semmit az ellen, hogy a nő melle, karjának nyomódjon, ugyanúgy nem lázad sorsa ellen sem és hagyja, hogy az események szövevényes hálójában, véletlenek sorozata folytán az iskolában pedofíliával gyanúsítsák, elveszítse állását, meggyűljön a baja az adóhivatallal, felesége egy félreértés miatt, közös gyerekeikkel együtt lelépjen.... "Én" nem magyarázkodik, menjen minden a maga útján, mottója: "Ahogy a költő mondja, szép a tavasz, szép a nyár, de legszebb a köztes lét." A film műfajára is egyfajta köztes lét jellemző, sajnos ebben az esetben nem feltétlen pozitív értelemben. Néhol krimikre emlékeztető hangulat uralkodik el a filmen, ennek oka az alkotó szándéka szerint, a filmbeli izgalom fokozatos növelése. Csakhogy a film krimiszerű részei Pálos céljának megvalósításához nem elég erőteljesek, így a nézőre gyakorolt hatásuk sokkal inkább a káosz érzetének felkeltése. Ez akár a koncepció része is lehetne, hiszen "Én" életére igen nagy zűrzavar jellemző, de ennek hiteles megjelenítéséhez még stilizáltabb, ironikusabb ábrázolásmód lenne szükséges, hogy a film homogenitása megmaradjon. Tehát a krimiszerű részek alkalmazása miatt a Sztornó nézője jobb esetben nem érti, mi is az, amit a vásznon lát, rosszabb estben, azt nem érti, miért váltott jegyet a filmre. Közhely, de igazán jó filmet csak jól kidolgozott forgatókönyv alapján lehet készíteni, még akkor is, ha a történet amúgy banális. |
 |
|
De amiért a Sztornó forgatókönyvének hiányosságai ellenére mégis abszolút pozitív előjelet kap, az a "hogyan". Pálos filmjében bravúros megoldásoknak lehetünk szem és fültanúi: az operatőri munkát nehéz lenne "überelni" és a vágás is önmagáért beszél. A kettő összejátszása hihetetlen dinamikát kölcsönöz a szó pozitív értelmében lassúnak nevezhető filmnek. Az események több szálon futnak, keveredik álom, rémkép és valóság. A Sztornó további erőssége, a szálak ügyes elvarrása: egy-egy elsőre értelmetlennek tűnő képsor, bevágás, a film második felében kerül a helyére. Ismerős képsorok új kontextusban, de változtatás nélkül ismétlődnek meg. Például a film kezdő jelenete köszön így vissza, és így derül fény arra, hová vezethet a túlzásba vitt, önreflexív köztes létben való sodródás, azaz, "Én" azért utazik a buszon strandpapucsban, fürdőköpenyben és egy tekercs WC-papírral a kezében, mert épp az ideg-elmeosztályról lógott meg. |
 |
| Lovasi András alszik |
| A se itt, se ott, itt is, ott is megjelenítésének egész tárháza vonul fel a filmben. Külső események gyakran mosódnak össze belső tartalmakkal. Például miközben "Én" az érettségi tételekről tart előadást kollégáinak az iskolában, fejben lakáscserével kapcsolatos hirdetést fogalmaz. Szinte észrevétlenül úszik át "Én" érettségiről tartott előadásának szövege, a hirdetés szövegének fogalmazásába. Egy másik hasonlóan sziporkázó megoldás, mikor "Én" az adóhivatalban ülve azzal indokolja autóbalesetét, hogy azért jöttek belé, mert meg kellett állnia naptárat vásárolni. Amint ez a mondat elhangzik, felcsendül a Windows XP-k ügyetlenebb felhasználók által ismert fatális hiba effektje. Nyáron épeszű ember nem vesz naptárt. A Sztornó talán Antal Nimród Kontroll című filmjével tehető egy kategóriába. A címek hangzásának hasonlóságán kívül, képi megjelenítések, hirtelen vágások is emlékeztetnek a Kontrollra: "Én" a szülői értekezleten a szülőket hallgatja végig, ez a Kontrollból arra a részre emlékeztethet, mikor az ellenőrök a pszichiáter előtt ülnek, és jelenetek gyors, félperces egymásutánjából derül ki, mi is nyomja oly nagyon az ellenőrök lelkét. De ugyanígy Pálfi György Taxidermia című filmjének egyes jelenetei is eszünkbe juthatnak a csirke boncolásának, és nyakának lecsapása láttán. |
 |
| Lovasi megint alszik, Hoffmann Huba és Lovasi Eszter |
|
A Sztornó verbalitása éppoly erős, mint a Kispál és a borz együttes zenéje a film elején és végén. A zene és a színészválasztás is nagyszerű, de Lovasi András filmszínészként sajnos nem artikulál kellően, és ez többször is a poénok rovására megy, másrészt és ez egy üzenet a rendezőnek: a tekercs végére kerülő poénok, a mozigépész túl korai vagy túl késői tekercs-cseréje miatt rendre levágódnak. |
 |
| Egy lajhár vagy Lovasi András |
| "Szándékaink szerint a Sztornó címmel elkészülő film izgalmas, nézőbarát lesz, s jól visszaad egy életérzést, melyre sok néző, mint sajátjára, ráismerhet." írja Pálos György a film szinopszisában. Az idézetet a film megtekintése után így formálnám át: A Sztornó címmel elkészült film nem túl izgalmas, nem mindig nézőbarát, de nagyszerűen visszaad egy életérzést, melyre sok néző, mint sajátjára, ráismerhet. A kitűzött célokból a Sztornó tehát egyet teljesít maradéktalanul, de ez elég indok arra, hogy egyszer mindenképp jegyet váltsunk a vetítésre. |
 |
| Pálos György rendező-operatőr |
