Egy nagyon hétköznapi délután volt 1971-ben Fábri Zoltán Hangyaboly c. filmjét forgattuk Majkon és én, mint Illés György kameraoperatőre ültem a kamera mögött, s amikor Törőcsik Mari hozzám fordult - "A párom szeretne beszélni magával!" - ez Maár Gyula volt. Egy sokáig halogatott film kezdésével küszködtek Grunwalsky Ferenccel, aki nem tudott alkalmazkodni az újabb időbeli lehetőséghez - később úgy hallottam, ő is engem ajánlott operatőrnek. Annak ellenére, hogy csak egy év különbséggel jártunk a filmakadémiára, Gyula számomra egy igazi felnőtt filmes volt, aki most döntésével befogad egy fiatalt tanoncnak. Emlékszem milyen izgalommal olvastam a forgatókönyvet, melynek minőségével nemigen találkoztam addig. Megismerkedtem a sorok közt húzódó erő fontosságával. Személyes beszélgetéseink - s itt már a későbbiekre is gondolok - meggyőztek Gyula különös, rendkívül szuggesztív előadási képességeiről. Elképzeléseit lakásukon tette közzé, sokszor hirtelen helyéről felugorva-járkálva, s így a teret is bekapcsolva a fogalmazás erejébe, győzőtt meg ill. juttatott el bizonyos képek és mozgások láttatásáig. Furamód ez az állandó mozgással kötött gondolatiság lett filmjeink szülője-szövete is. |
Koltai Lajos | Maár Gyula | |
Nagyon hálás vagyok ezekért a délelőttökért és délutánokért, melyek alkalmával Gyula vizuális kirándulásokra vitt, sok esetben nemcsak egymagamban. A "Prés" ereje, tisztasága szinte költői gyengédsége és szikársága a fekete és fehér tiszta tagolhatósága átnő a "Végül" szikár férfimagányába, amiből sok minden hazavihető, de különösen az a bizonyos 20 perc, ami a vonaton játszódik, Josef Kroner felszállásával kezdődik és Monori Lili leszállásával végződik. Meggyőződésem, hogy ezt az etűdöt a világ minden filmművészettel foglalkozó iskolájának tanítania illene. S melyből az is megtanulható, hogy egy férfi hát sokszor nagyobb súlyú az ábrázolásban, mint egy motivált arc. És sose feledjük a "Déryné hol van?" barokk ragyogását egy remek színésznő tükörbe szenvedett rembrandt-i portréját. E filmek pályám állandó kiindulópontjai, ami itt megszületett, ahhoz képest történik minden más - akár azt ismételve, kiegészítve, javítva, átírva, de soha nem felejtve azt. Maár Gyula nem a díjakkal elhalmozott művészek közül való, pedig a magyar filmművészet többször is megköszönhette volna, hogy egyedi és utánozhatatlan filmnyelvet hozott létre. Hát legyek én az, aki ezt megteszem és megköszönöm az együtt töltött éveket. Drága Gyula, köszönöm Neked a "mézbarna félhomályt", ami biztosan alapja és meghatározója munkásságomnak és a Te szavaidat most szemérmetlenül kölcsönvéve hadd köszönjem meg a megköszönhetetlent. De most mindenek előtt egy rendkívül boldog születésnapot kíván Neked barátod, Sutyi (Koltai Lajos) MAÁR Gyula filmrendező. Bp., 1934. aug. 2. Nős, Törőcsik Mari. KOLTAI Lajos operatőr. Forrás: Ki Kicsoda 2000 . |