Az olasz neorealizmussal új korszak kezdődött az európai filmtörténetben: az új hullámok története. Egyrészt a film technikai lehetőségei a negyvenes évekre értek el arra a szintre, ahol már a hétköznapi kommunikáció is lehetővé vált a film közvetítésével, másrészt a negyvenes évekre nőtt fel az a nemzedék, melynek számára a film már a társadalmi információcsere természetes közege lehetett, azaz a filmi kifejezés nyelvét kulturális anyanyelvként beszélhette.
Ennek a szerepnek volt első formálója az olasz neorealizmus, amely addig sosem látott érdeklődéssel és pátosszal fordult az erősen baloldali szemszögből értelmezett társadalmi valóság felé. Ennek a nyitásnak a jelentőségét az európai film további története szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni. A formai újítások és stilisztikai vonások, amelyeket az olasz neorealizmus együtt alkalmazott, hosszú időre meghatározták, hogyan kell a világot társadalmi valóságként értelmezni.
A francia új hullám filmjeinek rejtett vezérmotívuma ezzel szemben a szabadság mint érzelmi állapot. Bennük az egyén elsősorban érzelmei, indulatai és életkora alapján határozható meg, mivel nincsenek lényeges szociális, politikai vagy történelmi kötődései. Az, hogy az új hullámos rendezők filmet csinálhattak, és filmjeik sikert arattak, bizonyíték volt arra, hogy lehetséges kultúrát létrehozni a "papa mozijának" hamis moralizálásával szembeni anarchisztikus lázadásból is.
Az egész francia új hullámra jellemző a konvencionális értékek tagadása, a megmerevedett kulturális tradíciókkal szembeni lázadás, ugyanakkor a lázadás kilátástalanságának és az ember kiszolgáltatottságának élménye. A francia új hullám lázadása a szubjektív, személyes hangú énközpontúság jegyében megy végbe, és a legtöbb filmben megjelenik a szorongás, kihallatszik belőlük az idegen, közönyös külvilágban fuldokló ember sikolya.
Olasz klasszikusok sorozat:
Március 12., 20.00: Antonioni: A barátnők (1955)
Március 19., 20.00: Antonioni: A kiáltás (1957)
Március 26., 20.00: Antonioni: A kaland (1960)
Április 2., 20.00: Pasolini: A csóró (1961)
Április 9., 20.00: Pasolini: Mamma Róma (1962)
Francia új hullám:
Március 13., 20.30: Truffaut: Lőj a zongoristára! (1960)
Március 20., 20.30: Truffaut: Bársonyos bőr (1964)
Március 27., 20.30: Godard: Éli az életét (1962)
Április 3., 20.30: Godard: Egy férjes asszony (1964)
Április 10., 20.30: Godard: Hímnem-nőnem (1966)
A vetítések után filmelemzés, beszélgetés Ludassy György filmesztéta vezetésével. Belépő: előadásonként 800 forint.
A Tabán új sorozatai - Tabán mozi, április 10-ig
