Fjodor Bondarcsuk pályaválasztását szinte predesztinálta, hogy olyan családba született, ahol az édesapától, Szergej Bondarcsuktól, a nemzetközileg is elismert színésztől és rendezőtől vett búcsút 1994-ben a filmes társadalom. A felfrissült szovjet újromantika egyik klasszikus darabját, az Emberi sorsot adaptáló, majd a '67-es Háború és béke vászonra ültetéséért Oscar-díjat érdemlő apa árnyéka - ellentétben sok pályatársával - sosem nyomasztotta az 1964-ben született Fjodort. Egy 2001-es interjúban azt mesélte az operatőr szakon is tanult, majd Jurij Ozerov osztályában filmrendezőként diplomázott művész, hogyha problémája is akadt a családi háttér feldolgozásával, a színésznő édesanyához, Irina Szkobcevához bátran fordulhatott, de a szintén színész testvér Jelena szobaajtaja is mindig nyitva állt előtte.
A saját produkciós céget is alapított Fjodor, aki egy népszerű show-műsort is vezet az orosz tévében, huszonkét éves korában mutatkozott be a vásznon édesapja Puskin-feldolgozásában, a Borisz Godunovban, majd sorra kapta a kisebb-nagyobb szerepeket. 2005-ben aztán a kamera mögé is odamerészkedett és megrendezte első egészestés nagyjátékfilmjét, a tízmillió dollárból készült 9-et (Kilencedik hadtest), mely hatalmas kasszasikernek bizonyult szülőhazájában. (A bemutatást követő héten már visszahozta a befektetett pénz nagy részét.) A produkció iránt óriási volt az érdeklődés, ami nem meglepetés, hiszen Bondarcsuk Kilencedik hadtestje az első olyan nagyköltségvetésű alkotás, amely a szovjet katonák afganisztáni részvételéről szól. A dramaturgiában az Acéllövedékek-szerű filmeket követő művet 2006-ban még az Oscar-díjért zajló versenybe is benevezték (legjobb idegen nyelvű film kategória).
A Putyin elnök által is melegen üdvözölt "orosz Szakasz" egyébként nem más, mint egy nagyszabású propagandafilm, tökéletes technikai tudással kivitelezve. A Ridley Scott és Michael Bay orosz párjaként is emlegetett Bondarcsuk a következő alkotásával annyiban a szovjet hagyományokat követi, hogy a Piknik a Senkiföldjén című kötetet (melyből Andrej Tarkovszkij készített filmtörténeti jelentőségű darabot Sztalker címen) is jegyző Arkagyij és Borisz Sztrugackij regényből, a Lakott sziget címűből forgat filmet. A Kammerer trilógia első regényének (Lakott sziget, Bogár a hangyabolyban, The Time Wanderers) lényege a bolsevizmus kulcskérdése, a gondolatok ellenőrzése. De mielőtt arra gondolnánk, hogy egy a Sztalkerhez hasonló művet kapunk, érdemes belenézni az előzetesbe (http://oostrov.ru/flash.php). Bondarcsuk hű maradt önmagához és kissé hollywoodias köntösbe öltözette a Sztrugackij-fivérek kötetét. A Lakott sziget oroszországi bemutatója karácsonyra várható.
Jelenleg egyébként egy másik Sztrugackij-írásból is film készül. Alekszej German (a Nagypályások című mozi rendezőjének, ifjabb Alekszej Germannak az édesapja) három éve gyürkőzik a Nehéz istennek lenni című írással, de a legfrissebb információk szerint idén végre elkészülhet a hatvankilenc éves mester hatodik nagyjátékfilmje.
