Tarr Béla 1955. július 21-én született Pécsett, érettségijét követően többek közt hajógyári segédmunkás és szállodaportás volt. Már tizenévesen amatőrfilmezéssel foglalkozott, így került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval. Főiskolásként itt készítette 1977-ben, alig négy nap alatt Családi tűzfészek című alkotását, amely 1979-ben nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon. A dokumentum játékfilm szereplői amatőrök voltak, akiknek életükben a filmhez hasonló sors adatott meg, témája pedig egy család tragikus lakáshelyzete. Filmjét a gyors forgatás, a részbeni rögtönzés és a színészi szabadság, de leginkább a tér és a távolság problémájának kulcskérdése miatt sokak John Casavettes műveihez hasonlították.
Tarr Béla 1977-ben beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben szerzett rendezői diplomát. 1979-80-ban a BBS egyik vezetőségi tagja volt, a nyolcvanas évek elején többekkel megalapította a Társulás Filmstúdiót. Az 1980-as Szabadgyalog szintén a valóság dokumentarista ábrázolására törekedett, a főszereplő ezúttal egy vidéki kisvárosban élő, beilleszkedni nehezen tudó, peremre szorult fiatal. A rendező itt is az egymással élők feszült viszonyát, az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatja be, ahogy a sorozat következő darabjában, a Panelkapcsolatban is (1982). A helyszín ezúttal egy lakótelep, a válságba jutott kétgyermekes házaspárt nem amatőrök, hanem a Koltai Róbert-Pogány Judit színészpár alakították.
1982-ben a Macbeth-ből készített televíziós adaptációt, amely mindössze egyetlen, közel 70 perces vágásból áll. Az 1984-ben készült Őszi almanach az új korszak első darabja, ettől kezdve a szociográfiai filmektől fokozatosan a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordul. A történet egy öregedő gazdag hölgy lakásában játszódik, akinek lakótársai megpróbálják megszerezni a pénzt és lakást, a film végére - az emberi gonoszság és aljasság széles skálájának felvonultatásával - minden szereplő saját morális mélypontjára jut el. A rendezőnek nemcsak stílusa, hanem világszemlélete is változott: a közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltották; az előbbi alapján Antonionival, az utóbbi miatt Tarkovszkijjal rokonították az eredetileg filozófusnak készülő Tarrt.
Pályafutásában új korszakhatárt jelentett megismerkedése Krasznahorkai László íróval, aki a nyolcvanas évek közepétől állandó munkatársa lett. A Sátántangót még rögtön olvasásakor, 1986-ban meg akarta filmesíteni, s bár a forgatókönyv elkészült, erre akkor nem adódott lehetőség. Ezért egy korábbi tervét megvalósítva - a szintén Krasznahorkai által írt - Kárhozat készült el 1987-ben. A középpontban az elmagányosodás, a reménytelenség érzése, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása áll, a nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus, s az özönvízszerű, állandó eső. A számos hazai és külföldi elismerést aratott alkotás az "univerzum apokaliptikus víziója", egyben a Sátántangó előjátékának is tekinthető. A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindez ideig a leghosszabb, 415 perces magyar film, amely az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be a játékfilm eszközével. Az apokaliptikus állapotot, a világvége hangulatot sugárzó alkotás a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti. 2000-ben a New York-i Village Voice című folyóirat beválasztotta az évtized legjobb tíz filmje közé.
Tarr Béla legutóbbi nagyjátékfilmje, a Werckmeister-harmóniák Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült (1996-2000). A cím a XVII. századi német orgonista Musikalische Temperatur című művére utal, amely az emberi viszonyokban megteremthető harmóniát jelképezi. A film ugyanakkor egy időtlen korúvá stilizált, szinte poszt-apokaliptikusan nyomasztó hangulatú magyar alföldi kisvárost mutat be. A néző egy újságkihordó és betegápoló fiú személyén át érzékeli a kirobbanni készülő gonoszságot, a harmóniák elméletén dolgozó zenetanár maga is kiszolgáltatottja lesz a káosznak. A magyar filmszemlén fődíjat nyert alkotás több külföldi fesztiválon is elismerést szerzett, s hosszú idő után első magyar filmként kereskedelmi forgalomba került az Egyesült Államokban. Tarr Béla filmjeiből világszerte retrospektív sorozatokat rendeztek, őt 2001-ben a Village Voice a 2001. év harmadik legjobb rendezőjének minősítette.
Tarr Béla 2003 nyarán George Simenon: A londoni férfi című regényének megfilmesítésére Téni Gábor producerrel megalapította a TT Filmműhelyt. A koprodukcióban készülő film sorsa azonban meglehetősen hányatott - a forgatást többször elhalasztották, idén februárban öngyilkos lett a francia producer, anyagi okokból maga a film is veszélybe került. A munkálatokat a legutóbbi bejelentések szerint idén ősszel Franciaországban folytatják.
Tarr Béla 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott, s számtalan külföldi elismerése mellett 2002-ben a jeruzsálemi filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Idén az American Cinema Foundationtól megkapta az Andrzej Wajda Szabadság-díját, mert meghatározó módon szélesítette a filmművészet látókörét, és új mozgóképes eszköztárat hozott létre. Ugyancsak 2005-ben neki ítélték a cannes-i filmfesztivál elnöke által alapított, az év legjobb külföldi rendezőjének járó díjat a Kárhozat című filmjéért. Évtizedek óta állandó munkatársa (és élettársa) Hranitzky Ágnes vágó, akit filmjei társrendezőjének tekint, 1984-től dolgozik Víg Mihály zeneszerzővel, a Balaton együttes korábbi tagjával.
(MTI - Panoráma)
