Első pillanatban azt gondolhatnánk, nem ismerjük a venezuelai filmeket, annyira távol esik tőlünk ez a latin-amerikai ország. Pedig aki rendszeres nézője a kereskedelmi csatornákon futó szappanoperáknak, már láthatott venezuelai produkciókat, nem is egyet. A most vetítésre kerülő három film közül kettőnek a rendezője készített culebrónt (kígyó - így hívják a tévésorozatokat Dél-Amerikában).
Luis Alberto Lamata (Meztelenül narancsokkal) Calypso című sorozatát a magyar tévénézők is ismerhetik. Persze a tévés munka csak a lehetőségek kihasználását jelenti. Úgy Lamata, mint Luis Manzo (Az arkangyal tolla) a játékfilmkészítést tartja hivatásának. De még a venezuelainál meghatározóbb filmiparral rendelkező Mexikóban és Brazíliában is az számít igazán sztárnak, aki tévés produkciókban szerepel, vagy ilyeneket készít.
Venezuelában 1975-ben készült el a filmtörvény, melynek révén a privát tőkét is bevonják a filmgyártásba. Ez akkoriban komoly reményeket ébresztett a filmkészítőkben, hiszen az elsősorban olajkitermelésre épülő venezuelai gazdaságban sok tőkeerős cég volt. Ám éppen az olaj volt az, mely miatt destabilizálódott Venezuela politikai élete. Egyre kevesebb figyelem jutott a kultúrára, így a filmkészítésre is. A latin-amerikai országban nem beszélhetünk olyasfajta filmes reneszánszról, mely a kilencvenes évek közepén megindult Brazíliában, Mexikóban vagy éppen Argentínában. Ugyanakkor nem is csökkent az évi filmtermés oly radikálisan, mint Ecuadorban, vagy Peruban.
A természet ereje című film rendezője, Luis Armando Roche a venezuelai film nagy öregje. Ő volt az egyik alapítója évtizedekkel ezelőtt a venezuelai filmintézetnek is. Mindhárom most vetítésre kerülő film hangsúlyozottan dél-amerikai miliőt tár elénk, mindhárom felhasználja a sajátos helyi mítoszokat.
