 |
(MTI) - A francia Riviérián szokatlanul hűvös, esős, szélviharos idő is a nyomasztó film hangulatához igazodott. A zongoratanárnő című drámájáért 2001-ben a Nagydíjat, A fehér szalagért pedig 2009-ben az Arany Pálmát elnyert osztrák Michael Haneke 11. játékfilmjének középpontjában egy idős, egymást kamaszként szerető párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony (Emmanuelle Riva) két egymást követő szélütésben megbénul és magatehetetlenné válik, férje (Jean-Louis Trintignant) nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, és egy pillanatra sem mozdul az ágya mellől. Ezzel a megmagyarázhatatlan odaadással azonban zenetanárnő lányuk (Isabelle Huppert) nem ért egyet.
Hanekét sokszor éri az a vád, hogy steril, provokatív, sokszor kioktató hangvételű társadalomkritikai filmeket készít. A leépülésről és az elmúlásról a tőle megszokott kegyetlen pontossággal és egyszerűséggel megrendezett Szerelem azonban ezúttal olyan gyengédséggel párosul, amely a fesztiválközönség egyértelmű lelkesedését váltotta ki. A rendező kiindulópontja - mint a film sajtótájékoztatóján elmondta - az volt: hogyan tudjuk feldolgozni azt, hogy előbb-utóbb szembesülni kell azok szenvedésével, akiket nagyon szeretünk. Az érdekelte, hogy milyen az egyes emberek viselkedése egy ilyen nehéz helyzetben, de a filmjével semmiképpen sem akart társadalmi vitát gerjeszteni.
Jean-Louis Trintignant - aki 1969-ben Costa Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjében nyújtott játékáért elnyerte a legjobb férfi alakítás díját, 1966-ban pedig Claude Lelouch Egy férfi és egy nő című filmjével az Arany Pálmát - régóta szeretetett volna Haneke-filmben szerepelni, ezért hagyta magát meggyőzni, és egy évtizedes szünet után hajlandó volt ismét kamera elé állni. "Michael az egyik legjobb rendező a világon. Adódott a lehetőség, hogy dolgozzam vele, és tudtam, hogy nem lesz több" - hangsúlyozta a színész. Azt is elmondta, hogy most először elégedett a munkájával. Szerinte nagyon nehéz, de ugyanakkor hatalmas öröm Hanekével dolgozni, mert maximalista és nagyon igényes rendező, aki technikailag mindent tud a film világáról. "Még a galamboknak is instrukciókat adott és új galambot kellett hozni, amikor az egyik már nem bírta" - mesélte nevetve Trintignant.
 |
Isabelle Huppert szerint is - aki egyebek mellett A zongoratanárnőben dolgozott Hanekével - sokat kér a rendező a színészeitől, de ez számára azért nem nehéz, mert Haneke nagyon sokat is ad. Az általa alakított nő képviseli szerinte a filmben a "mobilis életet", amelynek a halállal való szembesülés ellenére folytatódnia kell, és nem hagyhatja, hogy felőrölje. Ezért véleménye szerint Eva figurája nem kegyetlen, csak a helyzet az, amelybe anyja leépülése miatt kerül.
A Szerelmem Hirosima (Alain Resnais) női főszereplőjeként 1959-ben berobbant Emmanuelle Riva elmondta, hogy a forgatás két hónapjára beköltözött a filmstúdióba és az éjszakákat is ott töltötte, mert így könnyebb volt belebújnia a haldokló nő szerepébe. A 85 éves színésznő nagyon nagy bizalommal dolgozott a filmben, mert Haneke olyan magas színvonalat követelt meg, amelyet ő is teljesen magának érez. A legfőbb instrukció számára az volt: "semmi érzelgősség". Az egyértelmű színészvezetés miatt pedig nem volt nehéz felépítenie ezt a látszólag nehéz szerepet, mert csak pontosnak és igaznak kellett lennie.
A vasárnapi másik versenyfilm az 1998-ban a Születésnap című dogma-filmmel a zsűri nagydíját nyert Thomas Vinterberg legújabb alkotása a Jagten (Vadászat), amely a sajtóvetítésen vegyes fogadtatást kapott. A megtörtént esetek alapján írt forgatókönyv főhőse egy negyven év körüli, elvált óvodai felügyelő (Mads Mikkelsen), akit a legjobb barátjának angyalarcú, öt éves kislánya pedofíliával vádol meg. A néző végig tudja, hogy a kisváros életéből a vádak miatt teljesen kiközösített, megvert, majd rendőri vizsgálat alá kerülő férfi ártatlan, és a kislány hazudik. Mire azonban az igazság kiderül, a pletyka helyrehozhatatlan károkat okoz a baráti társaságban.
"A családon belüli szexuális erőszakról szóló Születésnap a másik véglet volt. Most megcsináltam az antitézist. Az igazság valahol a kettő között lehet" - mondta a rendező a film sajtótájékoztatóján, aki szerint alapvetően "az ártatlanság elvesztéséről" szól a Vadászat. "Elfogadott konvenció, hogy a gyerekek nem hazudnak. Vagy ha mégis, azt azért teszik, hogy örömet szerezzenek a felnőtteknek" - magyarázta a témaválasztást a 43. születésnapját Cannes-ban ünneplő rendező. "Ez esetben azonban a gyerekek maguk is áldozatok". Úgy érzi, hogy ez végre egy olyan alkotás, amelyet még a dogma-filmek előtt szeretett volna megcsinálni.
