"... a húgom talán a halált is oda tudta volna adni" - kapom el a bizarr mondattöredéket a kiállítás egyik, kincseket rejtő tárlója előtt. A hang gazdája, Vásárhelyi István pár perc múlva már a hátteret meséli. Édesapja rendezte a tárlaton teljes egészében megtekinthető, 1940-ben született, alig kilenc perces filmremeket, az Aqua vitae-t, mely egy alkimistáról szól, aki az élet vizének titkát kutatja. A szerencsére teljes épségben fennmaradt, "gothic" hangulatú alkotás lenyűgöz kidolgozottságával, részletgazdagságával. A monitorral szemközti tárlóban pedig ott látható a tudós apró bábalakja, s a gyufásdoboznyi könyvecske, melyet a hatvannyolc éve forgatott filmben a figura tanulmányoz: megrendülten vetem össze a mozgóképet és a túlélő relikviákat. A másik "főszereplő", a halott elveszett, a kockákon megtestesülő halálé viszont ugyancsak a család tulajdonában van ma is. Vásárhelyi alkotótársának, a díszleteket tervező Németh Nándornak unokahúga, a nagybátyja hagyatékát elhivatottan gondozó Skornyák Ferencné arról mesél rögtönzött körünkben, hogy az Aqua vitae legendás alkotótriójának harmadik tagja, a filmet tervező, nyolcvannyolc éves Bérczy Tibor ma Párizsban él, s magángyűjteményében számtalan korabeli bábot őriz.
A kor nagy műhelyeit tervekkel, dokumentumokkal, és a helyszínen megtekinthető alkotásokkal bemutató tárlat megnyitójára számos leszármazott jött el: a vernisszázson a művészettörténészek számára kincsesbányát jelentő beszélgetésekbe lehet belesétálni.
A galéria előterében, bizarr felütésként egy 1942-es légoltalmi oktató-animációsfilmet vetítenek: az ajtón belépve először igencsak mellbe vágja az embert a felharsanó figyelmeztetés: "Budapest, Budapest, légoltalom, vigyázz!" A fekete-fehér, drámai kordokumentum alkotója Schwott Lajos, aki a háború utáni évtizedekben a Ludas Matyi oldalain publikálta jóval békésebb hangulatú munkáit.
A kiállításon más mozgóképekkel is találkozhatunk: egymás mellett sorakozó monitorokon pereg az 1930-as években született, háromrészes trükkfilm Polly Ágiról, mellette az 1944-es keltezésű A molnár, a fia és a szamár, illetve egy színes remekmű, George Pal (Marczincsák György) Philips Cavalcade című, rendkívül elegáns, 1939-es reklámfilmje.
Jaschik Álmos, a rajzoló polihisztor, a magyar Léon Bakst emlékét, életművét már réges-rég egy önálló múzeumnak kéne őriznie idehaza: Jaschik grafikai iskolája, művészköre ugyancsak jelentős mértékben vett részt az induló magyar filmanimációs kísérletekben. A mester csipkefinomságú rajzait, szálkás, kalligrafikus betűit - rajongójaként - a terem túlsó végéből is azonnal felismerem. A Kiskakas című alkotás remekbe szabott skicceit tátott szájjal lehet csak bámulni. Vidor Pál Babszem Jankójának négy, ugyancsak virtuóz képe rendkívüli atmoszférájával, varázslatosságával lopja be magát a szívembe.
A különleges kiállításon felvonultatott munkákat szemlélve, az ismerős düh kerít hatalmába. Újból, ezredszerre szembesülhetünk vele itt is, mit tett tönkre a II. világháború pokla. A fiatal műfaj megszállottai még a legsötétebb, legdrámaibb években is elszántan dolgoztak: hogy munkásságuk világszínvonalú volt, hitelesen tanúsítja a Karton Galériában látható kiállítás. Hogy a háború után, a zömmel új mesterek munkássága fémjelezte hazai animáció miféle diadalutat járt be, a széles közvélemény is jól tudja. E nagylét előzményei, a pionír idők, a "trükkfilm-korszak" alkotásai pedig végre együtt, széles spektrumot felölelőn is láthatók. E jól válogatott kollekció több izgalmas kultúrtörténeti csemegénél: egyszerűen kihagyhatatlan.
