A halál két arca, Első számú közellenség. Ismerősen csengő filmcímek? Nem? Akkor jár még húsz másodperc gondolkodási idő. És ha Mark Lester nevét hallják, beugrik valami? Akkor sem? Talán nem csoda. Az IMDB szerint a direktor legtöbb filmje nem éri el az 5,5 pontos átlagot. A rendezői oeuvre darabjai valószínűleg nem vászonra, hanem a televíziók képernyőire készültek, és ha a tékák rendszeres látogatói ilyen alacsonyra pontoznak valamit, akkor a művek még talán a B kategóriába sem nagyon férnek be. De nem lenne igazunk, ha azt mondanánk, jórészt ilyen ömlesztett áruval vannak tele a polcok és a nagy, turkáló érzetét keltő fémkosarak.
Vajon a retróhullámon lovagolnak a kereskedelmi és közszolgálati csatornák, amikor az Ötvös Csöpi-filmeket vetítik? Akinek az utóbbi egy évben Kardos doktorhoz hasonlóan még soha nem sikerült elkapni az alacsonyan szálló stukkerokat, pótolhatja a lemaradást. Egy kicsit visszaugorva az időben sorozatokat nézhetünk - Bors, Egy óra múlva itt vagyok -, az időgépet még jó harminc évvel visszatekerve Csortos, Kabos, Szeleczky nevettetnek. Sajnos, ezek a lemezek a filmen kívül más extrát nem nyújtanak.
A fitneszguruktól az egy-kettővel ezelőtti DVD már bőven 1000 forint alatt van, de aki nem akar ugrálni, válassza a jógát, a callaneticset, esetleg a callanetics jógát. Torna után édes a sütemény. Főleg ha Jamie Oliverrel együtt készítjük. A pucér szakács jutányos áron hétszer 120 percen keresztül nézhető. Utazhatunk Párizstól Baliig bárhová, előkészületként vagy emlékidézésre elég levenni a megfelelő lemezt a polcról. Garantáltan jól vágott, éles képek a kitakart műemlékek helyett. Egzotikusabb úticélokhoz Michael Palin, esetleg Cousteau kapitány kalandjait válasszuk. Egy-két generációval ezelőtti komolyzenei felvételek kevés extrával szintén kis anyagi ráfordítással szerezhetők be.