Faur Anna kis híján Mundruczó Kornél osztálytársa lett a főiskolán, de az utolsó rostán kiesett, így három év múlva került csak Simó Sándor osztályába. (Többek között Kocsis Ágnes volt az évfolyamtársa, aki Friss levegő című filmjével tavaly debütált.) Két évet töltöttek a Simó-féle, összetartó erőtérben, majd az osztályfőnök halála után Grunwalsky Ferenc vette át őket. A mesterváltást kemény, konfliktusokkal teli év követte, mígnem Grunwalsky észrevétlenül és fokozatosan, külön-külön megnyerte az osztály minden tagját. Faur Anna még növendék volt, amikor megírta az akkor rövidfilmnek tervezett Lányok forgatókönyvét, de Sándor Pál úgy vélte, hogy nagyjátékfilm is kitelik az alapanyagból. Sándor az egyik szokásos vizsgamunkanézésen fedezte fel Faur Annát, s az általa vezetett Hunnia Filmstúdió felvállalta a készülő film gyártását. Hogy miért? "Annak idején az enyém mellé is odatette valaki a nevét - mondja Sándor Pál -, és most kutya kötelességem segíteni a fiataloknak abban, hogy megszólalhassanak a vásznon. A választásban benne van a szakmai tapasztalat és a ráérzés is, most például konkrétan érzékelem, hogy nem nyúltam mellé. Kifejezetten büszke vagyok, mert fölfedeztem egy tehetséges rendezőt. Az, hogy megcsináltuk Faur Anna filmjét, kockázatos kötelesség, vagy inkább kötelességszerű kockázat" - s váltig állítja, hogy a forgatás alatt nem szólt bele fiatal pályatársa munkájába. "Pedig ez szokása" - mondja később Fauer Anna, de a Lányok rendezője tényleg önállóságot nyert. Az elengedhetetlen együttműködés egyébként minden területen zavartalan volt, például azokon a heti rendszerességű megbeszéléseken is, ahol a Hunnia "viharbrigádja", vagyis dramaturgstábja kontrollálta a forgatókönyv kibővített részeit.
A film főszerepeit hosszas, de sikertelen keresgélés után végülis francia színésznőkre osztották, de nem tudatos döntés alapján, hanem véletlen szerencse folytán. Fulvia Collongues-t, egy párizsi színészhallgatót az egyetem folyosóján pillantotta meg Faur Anna, a filmbéli barátnőt játszó Héléne Francois-t pedig -a dialógusok nyelvi-lelki életszerűsége miatt volt szükség arra, hogy a partner is francia legyen - egy francia ügynökség közvetítette. A taxisofőröket alakító férfi szereplők is (viszonylag) ismeretlenek a szélesebb közönség előtt, mivel két neves rendezőt láthatunk majd a vásznon: Mundruczó Kornélt és Zsótér Sándort. Az a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy Mundruczó szerepet kap a filmben, hiszen ő két éve állandó résztvevője Faur Anna munkáinak, Zsótér Sándort pedig Sándor Pál ajánlotta a szelídebb lelkű taxis szerepére.
Az ő személyük kevésbé érdekli a film utáni beszélgetés közönségét, a francia színészválasztás okai annál inkább. Az indokot, hogy sok-sok hiábavaló próbafelvétel után pont ebben a francia lányban találta meg a rendező az általa elképzelt figurát, elfogadják a nézők, de a szinkronhangokat illetően két pártra szakad a sereg. A meddő vitán szerencsére hamar túllépünk, mert fölmerül a premier előtti vetítés miértje, amire a kérdezővel egy sorban ülő Prukner Pál, a forgalmazó válaszol. Az a tapasztalata, hogy többet tudhat meg a filmről, ha "szűz" közönség előtt, és nem tesztvetítésen mutatják be. Ilyenkor ő az, aki tesztel, ezért ül most is a közönség soraiban.
S csak percek kérdése, hogy valaki felvesse a közönséget mindig is gyötrő, örök dilemmát: valóság és művészet, élet és fikció viszonyát. Kicsit meditálunk a két igazi lány sorsán - három éve szabadultak -, aztán mégiscsak az lesz a fontosabb, hogy két gyilkosról vagy két kiszolgáltatott emberről szól-e a film.
