A Művész moziban megrendezett Dán Filmhét apropóján az elmúlt hetekben mi is elég gyakran látogattunk el a skandináv országba, mintegy megágyazva a mustrának, amely ugyan már bezárta a kapuit, de ettől függetlenül folytatjuk utazásunkat. Már csak azért is, mert a Goodbye Bafana sikertelenségét és a sárba döngölő kritikákat kihevert Bille August ismét rendezni készül. Ami számunkra jó hír, hiszen August több produkciójában is a legjobb skandináv filmes hagyományokat eleveníti fel, mind a jellemek fejlődésének pszichológiai realizmusában, ember és táj kapcsolatának miszticizmusba hajló ábrázolásában, mind a magas szintű operatőri munkában és kiemelkedő színészvezetésben.
Habár a '93-as Kísértetház ugyan kissé giccsbe hajlik, de a társadalmi realizmusnak, líraiságnak, humánumnak és optimizmusnak ugyanazon a finom keveréke jellemzi, mint August legkiemelkedőbb műveit, a Hódító Pellét, a Jeruzsálemet, vagy A hó hatalmát, de lényegében az egész életművet.
August legújabb munkája, A Journey Home eredetileg Merchant-Ivory produkcióban készült volna, de az indiai származású producer két évvel ezelőtti halála miatt a neves társ, James Ivory lemondott a rendezésről. A forgatókönyvet ezután Liv Ullman olvasgatta, míg végül a dán rendezőnél kötött ki az anyag, aki Baltasar Kormákur izlandi mester közreműködésével vág neki a feladatnak.
A produkció érdekessége, hogy annak az Ólafur Jóhann Ólafssonnak (vagy ahogy jobban ismerik: Olaf Olafsson) a kötetéből készül, aki alig húszéves korában a Sony cég leghatalmasabb vezetői közé tartozott (neki köszönhetjük például a Playstation bevezetését), majd egy neves amerikai vállalatnál kötött ki, hogy aztán a Time Warner alelnöki székében landoljon.
A hobbiként írogató és ezzel már számtalan díjat begyűjtő Ólafsson Journey Home című kötete egy, a szakmájában elismert restaurátorról, Adisa Jonsdottirról szól, akiről kiderül, hogy már csak egy éve van hátra. Fogja a motyóját és elhagyja Londont. A húsz éve nem látott szülőföldre, Izlandra utazik meghalni.
