(MTI) A magyar-német-francia koprodukcióban forgatott munkát április 5-től vetítik a magyar mozik. Mint a rendező elmondta: tervezik, hogy a romatelepeken is bemutatják a filmet, és kíváncsi a fogadtatásra. Szavai szerint a Csak a szél a "gádzsó társadalomnak is készült", a visszajelzések alapján a roma és nem roma értelmiség körében egyaránt nagy az érdeklődés a film iránt.
A Csak a szél a pár évvel ezelőtti romagyilkosságok nyomán született. Fliegauf Bence, akinek korábban már olyan hazai és nemzetközi fesztiváldíjas filmjeit láthatta a közönség, mint a Rengeteg, a Dealer vagy a Tejút, maga írta a produkció forgatókönyvét, tervezte a film látványvilágát, és részt vett a zenei aláfestés megalkotásában is. A mű nem dokumentumdráma, nem a megtörtént gyilkosságok felidézésére vállalkozott: az alkotó a tragikus események alapján a kiszolgáltatottságról, a kirekesztettségről és a fenyegetettségről készített játékfilmet egy roma család egyetlen napját ábrázolva. A magyar premier alkalmából kérdeztük a rendezőt a Csak a szél születéséről.
A Csak a szél előtt a Womb ? Méh komoly nemzetközi produkcióként készült, nemzetközi sztárokkal. A szerelemről szóló, filozofikus munka után jókora ugrásnak tűnik a magyarországi romagyilkosságokról szóló alkotás.
"Mindig is izgatott, hogy jó lenne valamilyen módon reflektálni a társadalmi kérdésekre. Az eset felkavart, ahogy gondolom minden jó érzésű embert, és úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Mivel rendező vagyok, elég egyértelmű volt, hogyan szólaljak meg" ? mondta Fliegauf Bence. Hozzátette: a film azon kívül, hogy emléket állít a támadássorozatban elhunytaknak, egy, ha úgy tetszik, egyetemes témát vizsgál. "A kirekesztés, az idegengyűlölet gyökerei a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. Az evolúciós pszichológia sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ősidők óta természetes, hogy kritikusabbak vagyunk azokkal, akik nem abba a társadalmi-etnikai csoportba tartoznak, mint mi. Ez annak ellenére így van, hogy a globalizációnak azon a szintjén, amelyen élünk, már sokkal kifizetődőbb, ha a különböző etnikumok toleránsak egymással. A társadalmi lény sokkal gyorsabban reagál a környezetre, mint a biológiai. Én a rasszizmust ebből a belső disszonanciából eredeztetem."
"Nagyon szeretném, ha kevesebbet konfrontálódnék. Ezen sokat dolgozom. Az ilyen attitűd persze nagyon destruktív is tud lenni. Próbálom jó ügy érdekében mozgósítani ezeket az energiákat. A felelősséget csak annyiból éreztem, hogy megszólaljak. Hogy tegyek valamit. Néha nincs más út" ? mondta Fliegauf Bence.
"A másfél éves előkészület után tudtam, hogy mire számíthatok. Sokan mondták, hogy olyan emberekkel próbálunk majd szerződést kötni ? itt elsősorban a szereplőkről van szó ?, akik nem találkoztak még a szerződés fogalmával. A társadalom nem hozta őket korábban ilyen helyzetbe. Ehhez képest minden nagyon simán ment. Persze ebben a producerek ? Mécs Mónika, Muhi András, Rebekka Garrido, Pierre-Emmanuel Fleurantin ? kockázatvállalására, rugalmasságára is szükség volt. Nekem személy szerint ez volt életem legélvezetesebb és legkalandosabb forgatása" ? tette hozzá.
Beszélt arról is, hogy a forgatókönyv folyamatosan alakult az előkészítés alatt. Mint az elmondottakból látszik, neki ez a szakasz a legfontosabb a filmkészítés folyamatában. Ilyenkor születnek a nagy döntések: stábról, szereplőkről, helyszínekről. És a forgatókönyv is ilyenkor nyeri el végső formáját. Itt mindenben sokkal rugalmasabbnak kellett lenni, mint egyébként. Ez szellemileg olyan kihívás, amelynek szívesen tette ki magát. A jeleneteket sokszor reggel írta át, az adott szituációhoz képest. Ez nem ritka a forgatásokon, ezt a filmet viszont az improvizáció nélkül egyszerűen lehetetlen lett volna leforgatni. Megindító volt látni, ahogy a stáb egyre toleránsabb lett a nem mindennapi helyzetekkel szemben, egy számukra teljesen idegen közegben. Nem lehet nekik elég hálás.
Kezdetektől egyértelmű volt, hogy a főbb szerepeket amatőröknek kell játszaniuk. Nem találtak ugyanis a szerepnek megfelelő profi roma színészeket. A másfél éves országjárás alatt választották ki a szereplőket. Igazi barátságok születtek. Számára ez a film meghatározó kaland volt.
A helyszínek kiválasztása és vizuális világ megteremtése párhuzamosan zajlott. Lovasi Zoltán, becenevén Papa, sokszor jött velük a telepekre. Neki amúgy több mint tízéves dokumentumfilm-operatőri tapasztalata van. Hihetetlenül koncentráltan dolgozta végig a filmet. "A látvány ebben a filmben teljesen naturális, próbáltam ráérezni a tájra."
"Számtalan fesztiválmeghívást kaptunk. Dánia, Belgium, London, Kolumbia, Kanada, Isztambul, Haifa, Izland ? hirtelen ezek jutnak eszembe. A film sokat fog utazni, amennyire az időm engedi, én is megyek. Nagyon érdekes lesz összehasonlítani az izlandi és a kolumbiai nézők élményét. A félelem, a kirekesztés és a rasszizmus nem válogatós: mindenütt jelen van" ? mondta Fliegauf Bence.
